Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Veres Jenő: Fejezetek a szülészet fejlődésének történetéből Kárpát-Ukrajnában a XIX században

S mi több, e falvak nagy részében még parasztbába sem működött, jóllehet a szülésznőket nélkülöző községekben Kárpát-Ukrajna falusi lakosságának kétharmada élt [34]. Viszont a szülésznői ellátottság országos helyzete is messzemenőleg elégtelen volt. Az évszázad végén is a segélynyújtást főképpen a képzetlen bábák gyakorolták. 1891-ben Magyarországon mintegy 14 ezer bába működött. Ezek között volt 3755 okleveles, 2370 „cédulás", míg 7780-nak semmilyen képesítése sem volt [42]. Ezek szerint a bábáknak több mint a fele nem részesült szülészeti oktatásban. Emellett a „cédulás" bábáknak sem volt sok hasznuk. E kategória csak elpalástolta a helyzet valóságát, és lényegében csak önámításhoz vezetett [4]. Ellenben jobb lehetőség híján az állam nem törölte a bábaképzés e módját. Hiszen ehhez nem volt szükség sem nagy kiadásokra, sem hosszú időre. Bármely tiszti főorvos, a hatóságok támogatásával, pár hét alatt „kiképezhette" megyéje összes bábáit. De Nóvák tapasztalata szerint erre sem került sor, mert e kérdésben minden orvos fölösleges formaságot látott, mivel a bábaképzésnek az állam által törvényesített ilyen formája nem bizonyult túlságosan hasznos intézkedésnek [4]. Ilyenképpen a XIX. század végén a magyar szülészet terén mintegy 10 ezer, a valóságban szakképzetlen bába működött, s ezek csak a szélsőséges bábahiány miatt voltak elviselhetők. Ugyanakkor nem is lehetett felelőségre vonni őket a segélynyújtás folyamán elkövetett hibáikért. így ötheted részében a dolog a véletlenre volt bízva [31,42]. A magyarországi szülészeti ellátás súlycs helyzetét az is bizonyítja, hogy 1897-ben 9117 község mintegy hatmilliós lakcssága nem S. ábra: Az Ungvári Állami Bábaképző Intézet által kiadott szülésznői oklevél. Kárpátontúli Területi Országos Levéltár Munkácsi (Mukacsevói) Fiókintézménye