Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Veres Jenő: Fejezetek a szülészet fejlődésének történetéből Kárpát-Ukrajnában a XIX században

cselekedetekhez folyamodtak. így például a szülő nőt férfiruhába öltöztették, esetleg a szomszéd házba „lopták át". Ugyanakkor a legveszélyesebb szövődmények felléptekor is csak nagy ritkán folyamodtak orvosi segítséghez. Azt tartották, minél kevesebben tudnak a szülésről, annál könnyebb és veszélytelenebb kimenetelű lesz. Ezért pl. az Ugocsa megyei ukránok és románok a harántfekvő magzat kezének előre esésekor a szülő nőt fekvő helyzetben felvonszolták a csűr vagy az istálló padlására, úgymond, ez megóvja őt a rossz szem megverésétől és a démonok veszélyétől, s ezután a szülés jóval könnyebben fejeződhetik be 137, 48]. A szülés meggyorsítása érdekében a vajúdó nőket liliom, rózsaszirom, sáfrány, tulipán vagy más virág főzetével itatták. Ezenkívül szeszes italokkal — fahéjjal, szegfűszeggel fűszerezett borral, leggyakrabban azonban pálinkával. Ehhez Ugocsában még puskaport is kevertek. Az alkohol fogyasztása ilyen esetekben nagymértékű volt, s a vajúdók olykor a lerészegedésig ittak [48]. A méhlepény eltávolításának érdekében a szülő nőket rábírták, hogy üres üvegbe fújjanak, s ily módon fokozzák hasizomzatuk hatását. A hasfalt különböző szerekkel kenegették. Vajas pálinkával itatták a szülő nőt. Kárpát-Ukrajna némely helyein puskaport szórtak a nő hüvelyébe [48], A szülés alatt vagy után jelentkező vérzéseknek nem tulajdonítottak jelentőséget, sőt gyakran természetes jellegűnek tartották a vérzést, amely „elősegíti a nő tisztulását". Bőséges vérzésnél vörösborba vagy pálinkába elkevert némely házi szerrel — hánytatókkal, hashajtókkal stb. — itatták a vérző nőket, s különböző borogatásokat raktak hasukra. A vérzést esetleg a méh masszírozásával, dögönyözésével, s hideg-meleg méhüri irrigációkkal igyekeztek csökkenteni. Viszont orvost csak végső esetben hívtak, mikor a beteg már teljesen legyengült [48]. Megjegyezzük, hogy az orvosi segítség lemondása nemcsak a szülő nőtől és hozzátartozóitól eredt, ami az akkor uralkodó erkölcsi szabványok szempontjából érthető is lenne. Nagyon gyakran maguk a bábák nem találták szükségesnek, ill. kívánatosnak az orvos jelenlétét az általuk levezetendő szüléseknél. Szülés után általában 8 — 10, ritkán több napot feküdtek ágyban a gyermekágyasok, de a szegények már 1—2 nap múlva felkeltek. Mind az anya, mind szülöttje jóléte érdekében, különösen az első napokban, egész sor „óvindézkedéshez" folyamodtak. A házat végig locsolták szentelt vízzel, a küszöböket bevonták piros posztóval, s bedörzsölték fokhagymával és így tovább [48]. Az újszülött bal csuklóját feltétlenül piros szalaggal vagy cérnával kötötték át, mert féltették a gyermeket a szemmelveréstől. A táplálkozás kérdéseiben az anyagi helyzet volt a mértékadó. Közvetlenül szülés után megengedhető volt a legnehezebben emészthető ételek és „természetesen" a szeszes italok fogyasztása. E tekintetben a pálinka országszerte egyedülálló helyet foglalt el. A szegények számára ételként, italként és orvosságként szolgált. Gyakran a gyermekágyasok fél, sőt egy literig fogyasztottak belőle naponként. Az alkohol hatását mellesleg úgy magyarázták, hogy tőle nem fog „belülről fázni" az anya, és jobban fog „tisztulni". A pálinkát lochia-hajtó és utófájásokat megszüntető tulajdonságokkal ruházták fel [48]. Még az újszülöttek sem nélkülözték az alkoholt: a nyugtalan gyermek szájába pálinkába ázta-