Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Szőkefalvi-Nagy Zoltán -Spielmann József: Nyulas Ferenc életére és működésére vonatkozó újabb adatok
Históriájáról készített írásai között az említett Protomedicusnak a Borszéki víz analisátiójáról való munkája megvagyoné?" 110 A rendeletre adott választ eddig nem sikerült megtalálni, pedig ez nyomára vezethetne a bennünket rendkívül érdeklő értékes magyar nyelvű Nyulas-műveknek. A Gubernium valószínűleg negatív választ kaphatott, különben végrehajtotta volna az Udvar rendelkezését. Elveszett az a növénytani munkája is, amiről már Ilosvay is említette, hogy 1800-ban már nyomdakészen állott. Azóta azt is tudjuk, hogy Nyulas már 1797-ben arról számolt be, hogy „a borbélyok vigasztalására és a' Magyar Nyelvmívelés hasznára a természetrajznak majdnem egész botanikai részét magyar nyelvre átültette" 111 . Fodor István kutatta fel Nyúlásnak azt a levelét, amelyben Széchényi Ferencnek 1804-ben megköszönte a Nemzeti Múzeum könyvtárának számára megküldött katalógusát. Ebben olvashatjuk: „Hogyha Isten életemnek kedvez, Ex-nak halhatatlan emlékezetű Institutumát még néhány darab eredeti, új magyar munkával, melyet ha a költség engedte volna, eddig is közre bocsájtottam volna, megbővíteni el nem mulatom" 112 . A kiadatlan művek, amelyekre Nyulas utal, valószínűleg botanikai és újabb ásványvízelemző munkái. Megmaradt növénytani vonatkozási iratai : a már említett Lolium temulentum leírása, valamint az 1807-es és az 1808-as két „Specificatio" meggyőzően bizonyítják, hogy Nyulas a botanikának — különösen az orvosbotanikai irányzatnak — képzett művelője volt. Nem tudunk semmit nyelvészeti munkáiról sem, amelyekről Erdély ásványvizeiről szóló műve bevezetőjében maga szól. Azok is vagy elvesztek, vagy lappanganak valahol. Minél több adat kerül elő Nyulas Ferencről, annál nagyobbnak látjuk Erdély egykori főorvosát mint természettudóst, mint haladó gondolkodót egyaránt. Örülünk, hogy jelen dolgozatunkkal is szolgálatot tehettünk a magyar tudománytörténeti múlt egyik nagyja működésének alaposabb megismerése terén. Summary Attention was called at Ferenc Nyulas (1758-1808), the author of the first book on chemistry in Hungarian, the enlightened scientist and the one-time chief medical officer of Transylvania first by Lajos Ilosvay, a great Hungarian chemist, nearly 80 years ago. The researches of Ilosvay were continued by Jenő Pataky, a distinguished historian of science in Transylvania. In 1955 József Spielmann and Pál Soós, in a monograph published by the Rumanian Academy of Sciences, collected all the earlier data and those found by themselves, and published some extracts from his works, including his three previously unknown writings. Since then materül found in the archives of the Gubernium of Tran110 Uo. 111 G. T. p. 3029/1797. 112 Fodor István : Orvostörténeti Levelek II. rész. Comm. Hist. Artis Med. Hung. 35. (1965), 161 — 162.
