Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Szőkefalvi-Nagy Zoltán -Spielmann József: Nyulas Ferenc életére és működésére vonatkozó újabb adatok
A börtönök egészségügye Abban a jelentésében, amelyet Nyulas Ferenc országjárása után a Guberniumhoz felterjesztett, s amelynek első (A) melléklete a patikák általános vizitációjáról szóló, az előbbiekben tárgyalt összeállítás volt, ötödik (E) jelzésű melléklete a „Carcerum salubritatis" (A börtönök egészségügye) címet viselte. Ez az irat a Gubernium levéltárában nem található meg. Szerencsére, egy töredéke — a Gubernium 1808 júliusában Marosvásárhely Magistratusának megküldött másolata — megmaradt, s abból az egész beadvány tartalmára következtethetünk : „Protomedicus Nyulas Ferencz a közelebb múlt esztendőbeli Patikák vizitácioja alkalmatosságával a tömlöcöket is megjárván és vizsgálván, azoknak egészségtelenségére nézve bizonyos reflexiókat tett" — közli a guberniumi leirat, s meghagyja a Magistratusnak, hogy „meghallgatván az Ingenört vagy valamely Ats mester embert, hat héten belül jelentse, mitsoda költségek kívántatnak a protomedicus javasolta igazításokra" 69 . Az orvosi felvilágosodás Európa-szerte nagy figyelmet fordít a börtönök és a kórházak egészségügyi viszonyainak megjavítására. John A. Howard (1726—1793) műve The State of the Prisons in England (1777) nagy feltűnést kelt. Az angol emberbarát, aki maga is végigszenvedte Franciaország börtöneinek borzalmait, erőteljesen felemeli szavát azok reformja mellett, követeli, hogy a beteg rabokat különítsék el az egészségesektől, és biztosítsanak számukra emberi életkörülményeket. Az orvosi felvilágosodás lelkes harcosa a modern közegészségügy egyik megteremtője, Johann Peter Frank (1745—1821) bécsi professzor, akinek munkáját Nyulas valószínűleg olvasta, az egészségügy állami szabályozásának hatáskörébe utalja a börtön ügyeit is. Ez a felvilágosult szellem hatja át Nyulas írását, a Carcerum salubritast is. Azt a részt, amely a vásárhelyi levéltárban található, az Adattárban, Farczády Elek szakavatott fordításában, teljes egészében közöljük. Nyulas ebben harcosan követeli a börtönök állapotának gyökeres változását. Az erdélyi tömlöcök — megítélése szerint — ezt a nevet nem érdemlik meg, hiszen legtöbbjük „valamelyes mély gödör, vagy sötét szöglet, ... elborzasztó és egészségtelen, valósággal gyalázata az emberiségnek". Követeli a börtönök korszerűsítését, a rabok táplálékának, orvosi ellátásának javítását. Figyelmeztet, hogy gyakran ártatlanok és megtévedt emberek kerülnek a börtönökbe, de az emberi méltóság nevében még a „hivatott gonosztevők" számára is megértést követel. Meggyőződése szerint, azok „annyira nem vetkőzték le az emberséget, hogy meg ne javulhatnának" 70 . Nyulas nézeteiben a felvilágosodás korának optimizmusa, az emberi haladásba vetett saját rendületlen hite csendül ki. A börtönökről szóló általános megállapításokat konkrét észrevételekkel, javaslatokkal egészíti ki az egyes városok vcnatkczásábsn. Vásárhellyel kapcsolatosan különösebb megjegyzése nincs: „Marosvásárhely a városi hatóság részéről: A város börtöne, a városháza alatt, egy föld alatti helységben van, ahova hajdúk hálóhelyéből egy lépcsőn lehet leszállni, eléggé mély ugyan, de nem látszik egészségtelennek, mert két ablaka van és ki van deszkázva" (Uo.). 83 Marosvásárhelyi Áll. Levéltár. Acta politica 145/1807. 70 Uo. 39/1808. Copia ad nr. 3090/1808.
