Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil: Schoretics és a belorvostan tanítása a nagyszombati egyetemen

mint a nedveknek az előbbi által meghatározott áramlásától függenek. Mindamellett a chemiatria sem szorul teljesen háttérbe. Sőt Schoretics előadásaiban figyelmet szentel a nedvek kémiai összetételének, rámutatva annak esetleges pathogenetikai, illetve pathoplastikus hatására. A plethorat, melyet van Swieten egyszerűen a nedvek zavarával magyaráz anélkül, hogy ezt részletesen meghatározná vagy okaira rámutatna,

25 Schoretics acidosissal, illetve alcalosissal magyarázza. Egyidejűen azonban kifejti, hogy ez csak egyik — jóllehet legfontosabb — ok, és emellett egyéb pathogenetikus momentumok, mint a rostok rugalmassága, a constitutio, etc. is figyelembe veendők. Speciális pathologiai előadásaiban a gyulladást kifejezetten Boerhaave felfogásában tolmácsolja hallgatóinak.

26 Ezek szerint a gyulladás az artériák legfinomabb végződéseinek dörzsölése következtében jön létre, amihez hozzájárul az artériás vér pangása a legkisebb elágazásokban. A mechanikus szemlélet tűnik ki a lázas betegségek leírásánál is. Bár itt Schoretics még kevésbé megy bele a láz keletkezésének és okainak elemzésébe. A tünetek ismertetése után azonnal a kezelésre tér, felsorolva a kor minden therapiás lehetőségét.

27 Hogy a iatromechanikus szemlélet néha milyen kitűnő felismeréshez vezethet, arra jó példa Schoretics egyik előadása, melyben „Angina a luxatione verte brum cervicis ad interiora" címen azt a klinikai képet írja le és magyarázza, mely a cervicalis syndromának felel meg, és melyet sem precízebben leírni, sem jobban magyarázni 200 esztendő múltán sem tudunk. Több fejezet foglalkozik a járványos betegségekkel. Az erről szóló előadások forrása minden bizonnyal van Swieten — erre mutat több egyező capitulus —, akinek epidemiológiai feljegyzéseit később Stoü adta ki.

28 Ami a therapiát illeti, Schoretics semmi kötelező methodicát nem fogad el, de felhasznál minden lehetőséget, melyet a kor medicinája nyújt. Schoretics előadásai a legjobb értelemben vett klasszikus klinikai medicinát tükrözik és semmiben sem maradnak el a kor nála ismertebb nevű orvosprofesszorainak praelectióitól. Ezeknek az előadásoknak tartalma és magas színvonala arra enged következtetni, hogy a nagyszombati orvosi fakultáson a belorvostan tanítása nem maradt a bécsi szint alatt. Schoretics előadásainak tanulmányozása csak megerősítheti Duka Zólyomi Norbert megállapítását, mely szerint a professzorok az „előírt anyag ledarálása helyett egyéni módon" prelegáltak.

29 Ennek, a „conformetur" elvével alig törődő, sőt azzal gyakran ellenkező tanári felfogásnak az előadásokból kitetsző szemléleti szempontok mellett egyéb bizonyítékai is vannak. 25 Fritz, J. : Zu G. van Swieten-s Kommentaren von Boerhaave-s Institutiones. Wien, 1928. 26 V. ö. H. Boerhaave : Aphorismi de cognoscendis et curandis morbis in usum doctrinae medica (Lugd. Batav. 1708), mint a címe is mutatja, Boerhaave előadásainak alapja és mint ilyen, a 18. század standard tanulmánya. 27 A kézirat III. kötetének ez a része igen nehezen olvasható, így további vizsgálatot igényel. 28 Constitutiones epidemicae et morbi potissimum. Lugd. Batav. Observati (1782). 29 Duka Zólyomi : i. m. 39. 5 Orvostörténeti Közlemények 57—59