Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil: Schoretics és a belorvostan tanítása a nagyszombati egyetemen
gatóit, nem csekély mértékben segítettek azon az áldatlan helyzeten, melyet az ágyhiány okozott. Ismeretes, hogy milyen nagy nehézségbe ütközött Nagyszombatban a klinikai demonstráció, hogy hosszabb ideig mindössze két ágy állott a tanítás íendelkezésére. 34 Ezért írta Schoretics felterjesztésében: „Az orvosi tanulmány valamennyi előadásának a főcélja : a betegek gyógyítása. Ennek sikeres haladása végett a gyakorlat tanára a betegek ágyához vezeti az elméleti alapelvekbe elégségesen bevezetett orvosjelölteket, mint ahogyan ez bevett szokás valamennyi jól szervezett egyetemen. Ott aztán megtanítják őket arra, hogy megvalósítsák azt, amit a tanszékekről hallottak. Mégpedig mielőtt köz gyakorlatra bocsátanak őket, nehogy megessék, hogy az emberek életveszélye árán legyenek kénytelenek megtanulni a gyakorlatot. Ennélfogva, bár eléggé világos, mennyire hasznos és szükséges a gyakorló kórház, még inkább kitűnik ez abból, hogy sokkal kevesebb a tanulók száma amiatt, hogy a Kar híján van a gyakorló kórháznak, hiszen azok az ifjak, akik az orvostudománynak szentelik magukat, nagyon jól látják ennek szükségességét, pedig a versengés legnagyobb részben a hallgatók számától függ, szükségképpen következik, hogy nagyobb lesz a versengés ott, ahol van gyakorló kórház. Végül pedig a gyakorló kórház hiánya akadályozza az újonnan avatott orvosok boldogulását és alkalmaztatását, hiszen mindenki inkább akarja rábízni az életét olyan orvosra, aki jártas a gyakorlatban, mint a pusztán elméletileg képzettre."^ Önálló kórteremhez Schoretics csak az egyetem Budára való áthelyezése után jutott a budai polgári (régi Szt. János) kórházban. 10 Az előadások feljegyzője Stipsics Károly Ferdinánd „auditor pathologiae et praxeos", ahogy önmagát nevezi, Székesfehérvárott született 1754-ben. Stipsics családjának I. Lipót király adományozott magyar nemességet 1662-ben. 17 Orvosi stúdiumait Nagyszombatban absolválta. 1774-ben avatták itt orvosdoktorrá, miután ezt megelőzően ugyancsak a nagyszombati egyetemen a filozófia doktorává promoveált. 1774-től 1780-ig Hont megye fizikusa, ezt követően 1780-től 1792-ig Pest város tisztiorvosa és a Szt. Rókus Kórház „dirigens primariusa". 1786-tól az elméleti orvostant tanítja polgári sebészeknek mint egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. Később — már mint Ordinarius — hét ízben volt az orvosi kar dékánja és három alkalommal választották az egyetem rektorává. Munkásságát az uralkodó király tanácsosi címmel honorálta. 18 Betegsége miatt 1818-ban nyugalomba helyezését kérte, 1820. március 25-én halt meg. Irodalmi tevékenysége nem volt jelentős. Orvosdoktori értekezésében a kőbetegség kezelésével foglalkozott. 19 Érdekes az a tervezete, melyben egy 14 Merkur von Ungarn I. 1786. 613. 13 Antall J.—R. Harkó V. — Vida T.: Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten 1777—1806 között. = Comm. Hist. Artis Med. 57 — 59. (1971). — Levéltári jelzete: C 67 Helytartótanácsi Levéltár — Departementum Litterario-politicum Acta ad translationem Univ. Tyrnav. Spectantia 1776 — 1786. 16 Erről a kórházról egyébként Schoretics — Plenck-kel egyetértésben — megállapította, hogy olyan rossz, egészségtelen helyen fekszik, hogy azt feltétlenül át kell helyezni, mert itt mindenki még betegebb lesz. V. ö. Györy i. m. 114—140. 17 Nagy I. : Magyarország családai. Pest, 1863. X. kötet 374. 18 O. L. Litt. pol. 1807. Fons. 8. pos. 15. - V. ö. Györy i. m. 157-58. 19 Diss, inaug. med. de natura et remediis calculi. Posonii 1774.
