Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Th. Koller—H. Stamm—K. Stäuble: 100 Jahre Geburtshilfe und Gynaekologie in Basel 1868 — 1968 (Fekete Sándor)

Bumm kitűnő előadó volt, előadásait nagyszerűen megrajzolt ábrákkal illusztrálta. Megírta a „Grundriss zum Studium der Geburtshilfe" c. világhírű könyvét. Bumm után Otto von Herffet választották meg (1901 — 1916) alapos válogatás után a baseli kar tagjai. Herff előzőleg Halle-ban Kaltenbach mellett dolgozott, majd Königsbergben sebészkedett, behatóan foglalkozott a septikus megbetegedésekkel. Asszisztense, Hüssy professzor szerint igazságszeretet és szociális érzés jellemezte. Intézete 1912-ben röntgenkészüléket kapott. A Herffkapcsokat ma is világszerte használják. 1910—1942-ig Alfred Labhardt professzor volt az intézet vezetője. Alatta az intézet tovább fejlődött. Munkálkodása kiterjedt a szülészet és nőgyógyászat egész területére. Előszeretettel foglalkozott a genitalis tbc-s megbetegedésekkel. 136 dolgozatát sorolja fel a könyv. Theo Hermann Koller tanár 1941-től 27 éven át volt a klinika vezetője. Az ő működéséről J. Besser és K. Stäuble számolnak be. Ez a beszámoló a szerkesztőre való tekintettel rövid, úgyszólván csak a tényeket sorolja fel, de mégis kiérezni belőle azt az érdeklődést, ragaszkodást, amelyet Koller tanár intézete iránt érzett, s azt a hozzáértést, amellyel intézetének további fejlődését irányította. Emeleteket emelt, új osztályokat állított fel, gyarapította az ágyak számát s megadta az intézetnek mai formáját és jellegét. Kitűnő iskolája volt Walthadnál Zürichben, majd Anderesnél volt főorvos Freiburgban. Szülészeti tankönyvet írt, s jelentékeny irodalmi munkásságot fejtett ki. Megérte az intézet 100 esztendős jubileumát, és az ő lelkes munkájának köszönhetjük a jelen könyvet is. Részt vett a könyv további fejezeteinek megírásában is. Élénken részt vett a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében: számos kongresszust rendezett Svájcban, s ő maga szorgalmasan látogatta a külföldi összejöveteleket. Számos nemzetközi társaságnak volt elnöke vagy tiszteletbeli tagja. G. A. Wanner írta meg az épületek ismertetését. Ezt a részt mindenkinek el kellene olvasni, aki kórháztervezéssel foglalkozik. A klinikai részt a főorvosok írták. Ez a rész minden osztályvezető és klinikus érdeklődésére számot tarthat. Megmutatja azt is, hogy milyen gyorsan emelkednek az igények, s 100 esztendő alatt a szülészet céljaira átengedett 10 ágyból az idők folyamán 19 részleggel működő, évi 4000 szülésre és 2500 nőbeteg részére alkalmas intézetet kellett kialakítani. Az egyes fejezeteket a részlegek vezetői írták. A szülészet fejlődését 1940 óta E. T. Rippmann írta meg. Csak annyit emelünk ki belőle, hogy törlőket, kesztyűt, vérátömlesztéshez szolgáló berendezéseket mindig csak egy alkalommal használnak. A hüvelyi vizsgálatot lehetőleg kerülik. A mortalitást 1940 és 1960 között 1,25 ezrelékről 0,44 ezrelékre sikerült csökkenteni. R. Gamp a veszélyeztetett újszülöttek kezeléséről ír; külön inkubátorokban több belélegeztető apparátus áll rendelkezésükre. Az újszülöttek természetesen gyermekorvosi ellátásban részesülnek. J. Stamm a nőgyógyászati műtétek fejlődéséről ír. Az utolsó években nagy súlyt helyeztek a rák gyógyítására. Sikerült elérniök, hogy a kezdeti rákos folyamatokból 00%, az előrehaladottakból 40% meggyógyult. Kifejezetten mértéktartók a császármetszésekben.