Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Antall József—R. Harkó Viola: Vehle Ferdinánd kiadatlan orvosi tanulmányi reformtervezete 1848-ból

A megyei főorvos vagy más tudományos orvos legyen e szövetségnek elnöke és a többi orvosok válasszanak magok közt oly férfiakat, kiket a különféle szakokra legalkalmatosabbaknak tartanak. Ezen kívül kell két jegyző. Minden holnapban tartassék gyűlés, melyben élettanból, vegytanból, kórtanból, materia medicából, gyógytanból és sebészetből értekezések tartatnak. Egyszersmind minden gyűlésből tűzessék ki egy kérdés, melyre minden orvos a következő gyűlésen feleletet bemutasson, új eredmények vagy a jobb kidolgozások a magasabb orvoshatóságnak beküldessenek, valamint a jegyzők is kötelesek legyenek a szóbeli értekezések érdekesebb eredményeit írásba foglalni és szinte a magasabb hatóság elé be terjeszteni. Eképpen megtartatnak az orvosok szerénységben és a kormánynak alkalma lészen a legalkálmatosb orvosokat a tartományokban megismerhetni, és magasabb célokra használhatni. Ha kezdetben ez ellen az orvosok sok mentséget előhozandnak is, mégis végre a kötelesség és a jó szellem diadalmaskodanának. Nem kevésbé fontos és a kormány áltál el nem utasítható dolog az úgynevezett egészségi rendőrség félállítása; az alatt értem az orvosok összes tevékenységére váló felügyelést, eddig legfeljebb az orvosok hivatalos állására volt gondunk, a főorvosok egyebet nem tesznek, mint az orvosi látleleteket végbevinni, a himlőoltást eszközölni, szerencsétlen esetekről és járványokról jelentést tenni e.a.t. Mit csinálnak a többi gyakorlati orvosok, erről mit sem tudnak és ha egyszer ebbe akarnák magokat avatni, akkor bizonyosan kellőképpen megharaptatnának. De az orvosokra nézve bizonyos fegyelmet kell felállítani, mely által gyakorlatuk és polgári életük ellenőrködés alá tétessék, mert ha minden üzlet, minden mű bizonyos felügyelésnek alá van vetve, miért kellene éppen az orvosok nevezetes korát, melyben egyönkényűség vagy bátorság megjobbíthatatlan kárt okoz az egészségen és az életen felügyelés nélkül hagyni. Éppen ezen leveleket végezvén, kezemhez kaptam amaz orvosi javaslatot, mely a minisztériumnak benyújtatott és az orvosoknak külállásuk jobbításáról szól. ... Örülök, ha leveleim által a minisztérium figyelmét ezen éppenéppen oly fontos tárgyra, az orvosok lelkére, az orvostudományra vezettem, mert azt hiszem, hogy mi az álladálomnak éppen annyival tartozunk, amennyit tőle követelünk, ha igazságosak akarunk lenni, és szent hivatásunknak megfelelni. Es midőn a leveleket azon nyugtalanító öntudattal berekesztem, hogy sem elegendő erőm, sem tényleges jelentékenységem nincsen, melyek csak tömérdek tudománnyal összekapcsolt lángésznek eredménye lehetnek, hogy nézetemnek bemenetet és akaratomnak jelentékenységet szerezhessek, mégis azzal vigasztalom magamat, hogy számomra is e sorokat igénybe vehettem : Et si deficiant vires, tarnen est laudanda voluntas és meg vagyok nyugtatva azon tapasztalás által ; Pochi mezzi producono grandi effetti. A magas minisztérium további kegyességébe magamat ajánlva maradok alázatos szolgája.