Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Halmai János: A pesti tudományegyetem néhány kiváló gyógyszerész-tanítványa és -professzora

kozott a gyógyszerészi gyakorlat számos kérdésével, ezenkívül gyógyszerész- és kultúrtörténelemmel, zenével, heraldikával és több más nem szakmai kérdéssel is foglalkozott, így pl. színdarabot is írt. Ogyallai gyógyszerész korában a csillagászatot is érdemlegesen művelte; szinte polihisztornak tekinthetjük. Dr. Augusztin Béla (1877 — 1954) az Egyetemi Növénytani Intézetben kezdte pályafutását, majd Tschirch professzornál Bernben doktorált; megoldotta és megszervezte a hazai gyógynövénygyűjtés, termesztés, szárítás, értékesítés és a kereskedelem számos problémáját. Ő létesítette és hosszú éveken át vezette a Budapesti Gyógynövénykísérleti Állomást (1914—1938). A hazai gyógynövényügy legkiválóbb harcosa volt, aki világszerte elismerést vívott ki a magyar drogoknak, főként a kötelező hatósági előzetes vizsgálat bevezetésével. A hazai ricinus, menta, digitálisz, gyapot és több más növény termesztésével rendkívül sokat tett a népgazdaság javára. A Közgazdaságtudományi Egyetemen rendkívüli tanári címmel tüntették ki értékes nemzetgazdasági munkásságáért. Számos cikket írt, értékes tanítványokat nevelt. Dr. Schulek Elemér (1893 — 1904) Winkler professzor mellett kezdte meg tudományos munkásságát, majd az Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályát szervezte meg és vezette 1944-ig, amikor a pesti tudományegyetem szervetlen és analitikai tanszékére kapott professzori meghívást. A klasszikus analitika mellett a műszeres analízis, az emissziós és abszorpciós spektrofotometria, organikus csoportanalízis, radiometriás analízis művelését is nemzetközi szintre emelte. Munkásságát több mint 400 dolgozatban tette közismertté. Részt vett a IV., V., VI. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztésében; főként az V. főszerkesztőjeként végzett úttörő, korszakalkotó munkát. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Dr. Szebellédy László (1901 — 1944) gyógyszerész családból származott, miként Schulek professzor is. Winkler professzor intézetében kezdte meg tudományos pályafutását. Disszertációja külföldön is nagy érdeklődést váltott ki, és a nemzetközi tudomány az alkáliföldfémek analitikájában szinte első helyen tartja nyilván. Foglalkozott a súlyanalitika kioldásos eljárásaival, a térfogatos eljárások egész sorát vezette be a gyakorlatba komplex-kémiai tanulmányai eredményeképpen. Tanulmányozta az indikátorokat; az elektroanalitikában a coulometriás mérések rendszerének bevezetése az ő nevéhez fűződik. Professzori működése alatt iskolát teremtett, és az aktivált katalitikus reakciók analitikai értékesítésével az ultramikroanalitikának európai nevű művelőjévé vált. Kabai János (1890 — 1930) halhatatlan érdeme, hogy előbb a nyers máknövényből, majd a kicsépelt, értéktelen mákszalmából, illetőleg gubóból az ópiumalkaloidok előállítására eljárást dolgozott ki és gyárat alapított. Rendkívül sokat küzdött, harcolt, sőt nélkülözött is, amíg eljárását rentábilissá tette és kivívta a nemzetközi fórumok teljes elismerését is. Gyára ma is fennáll és a népgazdaság mai egyik első exportáló nagyüzemévé fejlődött; jelenleg más kémiai anyagok előállításával is foglalkozik és továbbfejlesztette Kabai eljárását is. Dr. Csipke Zoltán (1899—1960) 12 évig mint tanársegéd, majd mind adjunk-