Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Szodoray Lajos: A magyar orvosi fakultások kapcsolatai

zat hozzájárulásával megalakult, és amelynek feladata a különböző orvosi szakegyesületek irányítása, koordinálása, kongresszusok integrálása és támogatása, valamint a külföldi kapcsolatok támogatása. Az MTA-val közösen intézik az orvostudományok irányítását és támogatását. A XIX. sz. vége felé kialakult szakosodás a klinikai orvostudománynak vonta magával szakegyesületek megalakítását. Ezek között elsőnek a Magyar Orvosok Tuberkulózis Egyesülete alakult meg 1890-ben Korányi Sándor professzor elnökletével. 1905-ben Grósz Emil elnökségével megalakult a Magyar Szemorvos Társaság. 1907. július 1-én a Magyar Sebész Társaság Dollinger professzor elnöklete és Manninger professzor főtitkársága mellett. Már századunk elején alakult meg a Magyar Nőorvosok Társasága Tauf fer Vilmos elnökletével. 1924-ben Déri Endre szervezte meg a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságot. A Magyar Gyermekorvosok Társaságának megalakulási körülményeit nem sikerült felkutatnom, csupán azt közölték velem, hogy a Társaság pecsétjén a megalakulás éveként 1909 szerepel. E társaság megalakulásához hasonlóan a Magyar Dermaíológiai Társulat is két fázisban alakult meg; már a múlt század végén egy rövidebb működési időn át Schwimmer professzor elnökségével, kis taglétszámmal, majd 1928. február 24-én újjá alakult Nékám Lajos elnöklete mellett, akinek sikerült a magyar dermatológusok túlnyomó részét ebbe a társaságba tömöríteni. A klinikai disciplinák mellett 1931. augusztus 10-én a Magyar Élettani Társaság megalakulására került sor, melyet már egy évvel előtte a magyar fiziológusok elitje: Verzár Frigyes, Mansfeld Béla, Farkas Géza és Went István a bostoni élettani kongresszusra utazásuk ideje alatt elhatároztak. [6] Ennek a társaságnak megalakítása annyiban is nagy jelentőségű volt, hogy a magyar experimentális kutatók nagy részét magába tömörítette, fiatal kutatók számára fórumot és építő kritikát biztosított, demokratikus szellemével nagy része volt az elméleti kutatók nevelésében. A kísérletes orvostudomány társaságának megalakulása mellett 1932-ben Buday Kálmán professzor elnöklésével megalakult a Magyat Pathologusok Társasága is. Az ő bölcs vezetése mellett biztosítva voltak ebben a társaságban is a morphologiai tudományok művelésének újabb kísérleti irányai, többek között a biochemiai irányú kutatómunka. E társaságnak a rugalmas szellemét az is bizonyítja, hogy 1935. május 29-i nagygyűlésének elnöke Korányi Sándor professzor volt, aki elnöki megnyitó beszédében hangsúlyozta az orvostudomány egységének fontosságát [5]. Úgy gondolom, hogy a magyar orvostudomány-politika fent leírt jellegzetességei nagymértékben biztosították a magyar orvostudomány fejlődését abban az irányban, amely megegyezett a világon megmutatkozó felfogással és amely hazánkban is az eredményes fejlődést mozdította elő. Külön meg kell emlékezni az orvosi kapcsolatok kialakulásának tárgyalásakor a Markusovszky által alapított ,,Orvosi Hetilap" szerepéről, mely kiváló szerkesztőbizottság irányításával jelenleg 110. évfolyamát érte el a magyar orvosi közvélemény teljes megelégedésére, melyet nemcsak a magas színvonal, a gyors információ, az orvostörténelem ápolása (Horus), hanem a bő referátumszolgálat és levelező fórum is jellemez. Orvoskutatóink ís tudósaink egyre nagyobb számmal utaznak külföldre és szaktársaságaink is élénk kapcsolatot tartanak fent