Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Sós József: A kísérletes orvostudomány megalapozói a pesti orvostudományi karon (angol nyelven)

élettan tanárának. Előtte Schordann (1794—1862) és Czermák (1828 — 1873) még csak emlegették a kísérleti irányzat szükségességét. Schordannak egyetlen szoba volt intézete! Utódának, Czermáknak nyílt először alkalma állatkísérletes bemutatásokra. Ezek azonban akkor csak a már tanított tételek demonstrálását jelentették. Új tudományos igazságok felfedezésére még nem vállalkozhattak. Az út azonban így nyílt meg. Jendrassik a kísérletes élettant még csak egészen szűk témakörben, az izomműködés vizsgálatában alkalmazta. Fiziológiai gondolkodása egyben kísérletes természettudományi gondolkodást jelentett. Az élettan hazai működésébe ő vezette be a fizikai mérőmódszereket. „A természet titkainak felfedezésére egyedül csak az exakt vizsgálati módszer képesít" — ez volt alapelve. Jendrassik mutatta ki a bordák légzés közbeni mozgásának törvényszerűségeit. Ehhez kísérletes jellegű megfigyelések kellettek. Az izom-összehúzódás görbéjét vegyi, hő, mechanikai és elektromos ingerlések során elemezte. Már ő megkísérelte az izomösszehúzódás energiájának megállapítását is. Pontos mérési törekvésének volt gyümölcse a nagy gonddal konstruált ejtőmyograph. E készülék tökéletességéhez nem fér kétség, de az időközben előretört elektrotechnikai eszközök gyorsan túlhaladottá tették. Rendszeres kísérletes természettudományi oktatása után nem meglepő, hogy tanítványai nemcsak az élettan, hanem a kórtan, gyógyszertan, anatómia és az antropológia területének kiválóságai lettek: Balogh Kálmán, Klug Nándor, Regéczi Nagy Imre, Thanhoffer Lajos és Török Aurél. Balogh Kálmán (1835—1888) a kapott kísérletes élettani alapból kiindulva a gyógyszertan területére terjesztette ki az experimentálást, de főleg toxikológiai kutatásokkal kezdett már új utat törni a kórtanba is. Elvként hangoztatta, hogy nem a nagy, kötetes gyűjtőmunkák, hanem a konkrét, önálló, kísérletes kis dolgozatok viszik előre a tudományt. Balogh 1867-ben nyert Pesten tanszéket. Szerteágazó nagy munkásságából példaként említem, hogy mesterséges gyomornedvet készített és ezzel megállapította, hogy a pepszin fehérjét emésztő hatása csak sav jelenlétében indul meg. Kísérletileg kimutatta, hogy pupillatágító ideghatás a Gasser-dúcon halad át. Ugyancsak ő mutatta ki, hogy a pupillaszűkítő ideg az oculomotorius. E tankönyvi tételek felállításához akkor még kísérletek kellettek. Kezdeményezésére az 1873. május 14-i kari ülés javasolta a felsőbb szerveknek, hogy az általános kórtani tanszéket ne töltsék be, hanem helyébe kísérleti kórtani tanszéket állítsanak fel. Ez azonban a reformok vajúdása közben nem valósult meg. Később Hőgyes kísérelte meg e gondolat felelevenítését, majd 1919-ben egy kari bizottság, végül 1948-ban Mansfelddel és Faragóval mi vetettük fel a gondolatot. Ekkor is eredménytelenül. A kísérletes kórtan névben és tanszékben nem nyert ugyan elismerést, de szemléletben annál inkább. A Balogh-iskola korában a legtöbb oldalú volt. Az orvostudomány minden kérdésére kiterjedő elméleti és módszertani ismeretet nyújtott, de követelt is. A szoros kapcsolatok révén a kísérletes orvostudományi irányzatot kiterjesztette éz élettanról a kórtan és gyógyszertan területeire, sőt összekapcsolta a kórbonctannal is. Természettudományos előrelátására jellemző, hogy már 1865-ben, kórtani tankönyve előszavában kifejtette: eljön az idő, amikor a molekularfizika és más természettudományok eredményeire fogjuk építeni kórtani ismereteinket. E kísérletes munkásságot Hőgyes (1847 — 1906) fejlesztette tovább, aki 1883-ban tért vissza Kolozsvárról a pesti karba. Hőgyesről általában tudják, hogy a vestibularis kapcsolatok, neurológiai kutatások