Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Hrabovec, Ivan: A növénytan tanítása a nagyszombati egyetem orvosi fakultásán
zalma a természettudományok, főleg a botanika iránt, később állandó kedvteléssé változott. Rendszeresen szervezett tanulmányi kirándulásokat a diákoknak, akiket kedvenc tudományára készségesen és szívesen oktatott. A francia háború alatt megbetegedett tífuszban, amikor a járványkórházban teljesített szolgálatot, és 1806. január 11-én halt meg Pozsonyban a járvány áldozataként. Lumnitzer annyira képzett botanikus volt, hogy a regensburgi botanikai társaság tagjává választotta. Igen sokat gyújtott Pozsony környékén, de abban megakadályozta orvosi hivatása, hogy távolabbi területeket is felkeressen e célból. Megírta az első valójában helyi flórát, a „Flora Posoniensis"-t. 8 E munkájában 1008 virágos növényt és 286 virágtalant ismertet Linné rendszerében. Orvosi dissertatiója a „Dissertatio inauguralis de rerum naturalium affinitatibus". (Posonii 1777. 8°. 40 pp.) E munkáját részben Winterl előadásai alapján írta meg; ebben az állatok rokonságáról is ír. A Flora Posoniensis-ért 77. Lipót királytól 12 aranyat nyomó érdempénzt kapott, „Pietate et concordia" felirattal. Orvosi disszertációjának előszavában ismerteti azoknak a természettudósoknak véleményét, akik a természet három országában tartozóknak rokonságáról írtak. Az ásványok rokonságát Geoffroy, F. E. tárta fel először, a növényekét Tournefort, P. ],, Haller, A., de leginkább Adanson, M. Az utóbbinak művében, írja Lumnitzer, az olvasó nélkülözi azoknak a felsorolását és neveik ismertetését, akik a növénytan terén felfedezéseket tettek. E megjegyzéssel leginkább Banks, J. munkásságára utalt. Kiderül a disszertációból az is, hogy az állatok rokonságának kiderítésére még egyetlen zoológus sem tett kísérletet, mint az Buff on, Linné, Klein és Brünnich munkáiból is kiderül. Kéri egyúttal a lektort, hogy munkáját fogadja el a benne levő hiányosságok ellenére is. Lumnitzer szerint a rokonság harmonikus összhang, amely minden dologban feltalálható. A rokonságot felosztja habitualis és analitikusra, progresszívre és mellékesre. Munkáját a természet három területe szerint osztotta fel, legrészletesebb az általános természetrajzi, legrövidebb az állattani rész. Az általános fejezetben ismerteti a növény részeit, alakját, lelőhelyét, rügyezését, virágzatát, termését, tulajdonságait. A liliomfélék és répafélék példáján mutatja be, hogy hogyan kell a növényeket állandó és változó tulajdonságaik szerint a rendszerbe beosztani. A répaféléket e munkájában nevezte először Umbellatae-nak. Az állattani részben azt írja, hogy az állatokat testük burkolata szerint különböztetjük meg, ismerteti még az állkapcsot, szívet, tüdőt és a csontozatot. Ezek után kitér az ásványok rokonságának tárgyalására. A munka utolsó része a természettudományok hasznosságát és jelentőségét és az orvostudományokhoz való viszonyát tárgyalja. A Flora Posoniensist az teszi különösen értékessé, hogy a mohokat, azok „Linnéje", a brassói születésű Hedwig János, lipcsei egyetemi tanár határozta 8 Lumnitzer, St. : Flora Posoniensis exhibens plantas circa Posonium sponte erescentes secundum systema sexuale Linneanum digestas. Lipsiae, 1791. 8°. VIII., 557. pp. 1 t.
