Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: A budapesti orvosi kar helye az orvosi szemlélet és gondolkodásmód történelmi fejlődésében

TOS kapcsolatban van a struktúra változásával. A két irányzat között már régebben bekövetkezett a kiegyenlítődés, és egyaránt képezik jelenlegi orvosi szemléletünk alapját. Ez a folyamat az orvosi tudomány fejlődése szempontjából igen nagy jelentőségű, hiszen mint azt Korányi Sándor írja: . az anatómiai és a functionalis gondolat összeolvadásával megindul az az óriási synthesis, mely után a sokfelé elágazódott orvostan nagy egységbe olvad". Ismeretes, hogy D. Bernoulli, Laplace, P. Louis, Quételet, ill. Boillaud hatására az orvosi tudományban is elterjedt a statisztika. Semmelweis ezt a módszert is alkalmazta tanának bizonyítására. Orvoskarunk hamarosan felhasználta a statisztikai eljárásokat. Markusovszky szerint: ,,A számadattan segélyével a közegészségtudomány ... elejét vette az adatok által sok egyéni észlelés tévedéseinek, s irányt adott arra, hogy hasonló és különböző körülmények közt összeszedett számviszonyai alapján a megbetegedések valódi okait és törvényeit hol kell keresnünk". 1799-ben kezdődik meg Magyarországon a Jenner-íéh vaccinatio. Bene Ferenc belgyógyásztanár már 1800-ban méltatja ennek preventív hatását. A Kar 1824ben felállítja a központi oltóintézetet, melynek előbb a belgyógyászat profeszszora, Gebhardt Xav. Ferenc, majd 1802-től Semmelweis a vezetője. Semmelweis tana, ill. a Pasteur és Koch által megteremtett bakteriológia hozta létre a kóroktani gondolkodást, melyet hazánkban Jendrassik Ernő fejlesztett tovább. Hőgyes Endre 1886-ban előállította a veszettség „budapesti fix vírusát", majd módosította Pasteur eredeti eljárását, mert hígítással mitigálta az oltáshoz a kórokozót. Az akkortájt még teljesen újszerű bakteriológiai és immunológiai ismeretek hamarosan felkeltették a budapesti orvosi iskola figyelmét. Fodor József (majd tőle függetlenül Nutall) felismerte a vér baktericid tulajdonságát. Genersich Antal már 1890-ben leírta, hogy az állati gyöngykór és az emberi tuberculosis nem azonos megbetegedés és ezzel messze megelőzte Th. Smith és W. Schütz ezirányú kutatásait. Igen józan álláspontot foglal el a budapesti Orvoskar Koch tuberculinjával kapcsolatosan. Amíg világviszonylatban a kezdeti fellobbanást csakhamar kiábrándulás követte, addig Budapesten pl. Pertik a pathologus objektív kritikájával mérlegelte a lehetőségeket (1890). Korányi Frigyes jövőbelátóan írta (1891), hogy a kortársak csalódása ellenére Koch módszere és elgondolása nem maradt eredménytelen. A budapesti orvosi iskola szemlélete adja annak is magyarázatát, hogy az 1894. évi nemzetközi közegészségtani és demográfiai kongresszus Bókay Jánost bízta meg Behring diphteria-ellenes gyógysavójának klinikai értékelésével. Ismeretes, hogy a bárányhimlős eredetű övsömörnek (Zoster varicelliosus) Bókay János jun. a leírója. Orvoskarunk szemléletének köszönhető az is, hogy világviszonylatban Magyarország valósította meg elsőként (1938) a diphteria elleni obligát aktív immunizálási. ,,A tudomány mai állásánál az orvos nem érheti be többé azzal, hogy a betegséget leküzdje, a szenvedést enyhítse, s az egészséget helyreállítsa, hanem oda kell törekednie, hogy a nemzedékek egészségi állapota általán emeltessék, s ezzel a