Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: A budapesti orvosi kar helye az orvosi szemlélet és gondolkodásmód történelmi fejlődésében
A BUDAPESTI ORVOSI KAR HELYE AZ ORVOSI SZEMLÉLET ÉS GONDOLKODÁSMÓD TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉSÉBEN* REGÖLY-MÉREIGYULA A Z orvostan szemlélete a mindenkori ismeretek függvénye, de egyúttal meghatározza a kutatások és a klinikum jellegét, valamint irányát is. A'szemlélet és annak összetevői csupán addig tarthatók meg, amíg teljes összhangban vannak a tényismeretekkel. Végeredményben tehát az objektív ismeretanyag az elsődleges, a szemlélet pedig, bár összefoglaló és irányító, mégis csak másodlagos. Ez volt a budapesti orvosi iskola felfogása, amit Markusovszky úgy fejezett ki, hogy az orvosi tudomány „ezentúl nem is az elméletekből indul ki, hanem a tényekre van fektetve", és „a legtetszetősebb theoriát egyetlen tény is megdöntheti". A gyógyítás és az emberiség múltja egyidős. Az orvostan története az írott emlékek és a palaeopathologiai leletek alapján egészen a korai történelmi időkig követhető, azonban csak a XIX. század fordulója táján érte el a tudomány szintjét, amikor áthatották a fizika és a kémia ismeretei. Ostwald arról írt, hogy a természettudományokban és a matematikában az átfogó, általános törvényszerűségek, a nyelvtudományban pedig a kivételek az útjelzők. Az orvosi tudomány sajátos terület. Az egészséges és a beteg élet a természettudományok általános érvényű törvényei szerint dolgozik, mégis a szervezet aktuális reactioképessége miatt a betegségek lefolyásában individuális eltérések mutatkoznak és ezért az orvostanban a kivételek kivételei is érvényre juthatnak. Az elmúlt évtizedek során rohamosan gyarapodtak ismereteink. Ehhez azonban a XIX. század nagy orvosi felfedezései voltak szükségesek, mert egyrészt rendkívüli mértékben fejlesztették tudásunkat, másrészt kialakították azt az újfajta orvostant, mely ismeretanyagával, eredményeivel, szemléletével és gondolkodásmódjával megteremtette a mai fejlődés alapját. Az orvosi iskolák múltbeli szemlélete már csak ezért is jelentős. A további kutatások irányát, sőt azon túlmenően, az egész orvosi gondolkodást mélyen befolyásoló szemléletet találunk Jendrassik Ernőnél, amikor arról ír, hogy az élet jelenségei anélkül is felderíthetők, hogy maradéktalanul ismernők az élet lényegét. Analógonként a gravitációs hatások tanulmányozására hivatkozik. A budapesti orvosi iskola szemlélete nyilvánul meg Korányi Sándor szavaiban is: „... mert hiszen az életre * Kivonatosan előadva a Magyar Orvostörténelmi Társaság 19G9. november 11-én, az Orvosi Kar 200. éves jubileumának tiszteletére megtartott ünnepi ülésén.
