Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Antall József—R. Harkó Viola—Vida Tivadar: Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten, 1777—1806

Külön elemzésre vár, hogy pontosan hány orvosi művet, disszertációt és milyen példányszámban jelentettek meg az orvosi kar felállításától kezdve a kar kétszáz éves történetén át az Egyetemi Nyomdában. Pár szót kell még ejtenünk a tárgyalt időszakban a cenzúrakérdésről. Az orvosi könyvek cenzúráját az orvosi kar felállítása előtt is már Bécs látta el. Ebből a szempontból nem közömbös, hogy 1751-től van Swieten az újjászervezett cenzori hivatal vezetője. Bár Mária Terézia idejében volt preventív cenzúra (tiltott könyvek katalógusa) és repressiv könyvvizsgálat, de voltak ún. félig tiltott könyvek, melyeket engedély mellett, kutatók, tudósok használhattak. II. József 1781-es cenzúrarendeletének több pontját maga dolgozta ki: eredetileg teljesen mentesíteni akarta a cenzúra alól a jogi, orvosi és katonai irodalmat, bár erre aztán — valószínűleg környezete befolyására — nem került sor. Bécsre központosított cenzúraszervezetet épített ki, melyben minden feladatot világi személyek láttak el. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ha figyelembe vesszük a hazai orvosképzés kezdeti szakaszában rendelkezésre álló orvosi jellegű egyetemi könyvtári szakirodalmat, annak örvendetes gyarapodását, a tanárok példamutató szeretetét a saját könyvtár létesítése, gyarapítása, sorsának alakulása iránt; azt az orvosi könyvek kiadása körüli szabadabb légkört, a külföldi eredetű szakkönyvek szabadabb revízióját és beengedését az országba, a Ratio Educationis és több királyi rendelet progresszív intézkedését az orvosi tankönyvek használata területén és a kitűnő lehetőségeket, amelyeket az Egyetemi Nyomda szolgáltatott, nem tartjuk indokoltnak az eddig kialakult pesszimista felfogást az orvosi kar könyvtári és nyomdai ellátottsága területén. Nem volt kirívó ellentét a könyvek, könyvtári, nyomdai ellátottság és az orvosi kar egyéb technikai, anyagi felszerelése tekintetében a tárgyalt időszakban. A II. Ratio Educationis bevezetésével kezdődő időszak már egy újabb fejezetét jelenti a magyar orvosképzés történetének, ezért vizsgálódásunkat itt lezárjuk. Summary By a decree —issued on the 7th November 1769—of Maria Theresia the University of Nagyszombat (founded in 1635) was supplemented by a Faculty of Medicine. The first 5 appointed professors did their best on the field of theoretical teaching but had to cope with severe difficulties mainly in the line of practical teaching. The lack of hospital beds and other hindering causes led to the transfer of the Faculty to Buda in 1777. Between 1777—1784 the Medical Faculty was functioning at Buda cheafly in a building near to the royal palace. The practical training in internal medicine and surgery went on in two wards of the civil hospital (St. John Hospital). If we try to value the years spent in Buda, we can only state: the Medical Faculty could preserve the continuity of its existence under hard circumstances on a higher level in some respects than earlier at Nagyszombat (the introduction of a new educational system: Ratio Educationis; the emission of the Diploma Inaugurale