Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Antall József—R. Harkó Viola—Vida Tivadar: Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten, 1777—1806

Kiváló hallgatók sora végez ezekben az években; Kitaibel Pál, Nyulas Ferenc, Földy János, Szening János, Kovács Mihály, Pataky Sámuel, Eckstein Ferenc, Lenhossék Mihály, Schuszter János, Stáhly Ignác és sokan mások. Pár sikeres értekezéstől eltekintve a disszertációk még mindig nem önálló laboratóriumi vagy klinikai vizsgálaton alapuló munkák, hanem elméleti rekapitulációk és irodalmi kompilációk. A PESTI IDŐSZAK MÉRLEGE Pozitív jelentőségű, hogy az orvosképzés az újabb kényszerű költözés következtében sem vesztette el lendületét, kontinuitása megmaradt; az adott körülményekhez rugalmasan és nem belenyugvóan alkalmazkodva harcolt tovább a kar jobb elhelyezésért, felszerelésért, több betegágyért. Bár az oktatói gárdában több személyi változás bekövetkezett, ezek a változások nem támadták alapjaiban a kar szellemét. A hallgatói létszám szaporodott, több lett az évenként végző diplomások száma. A kar vezetői sok időt, energiát fektettek a jobb orvosképzés megvalósítását célzó tanulmányi reformok kialakításába, elfogadtatására. Számos tárggyal gyarapították a tantervet, bizonyos ponton (államorvostan) megelőzték Európa többi egyetemét. Számos olyan kiváló egyéniségű és adottságú orvos nyert oklevelet ezekben a pesti években, akik később sokat megvalósítottak elődjeik meghiúsult terveiből. Nem fejezhetjük be értekezésünket anélkül, hogy az orvosi kar budai és pesti évei értékelésénél meg ne emlékeznénk az Egyetemi Könyvtár és Egyetemi Nyomda szerepéről az orvosképzésben. Az 1777-i Ratio Educationis0 külön paragrafusokban emlékezik meg az Egyetemi Könyvtár és az egyetemi könyvnyomda jelentőségéről az oktatásban: ,,A könyvtárak nélkülözhetetlenségéről már történt említés. Itt kell a leggazdagabbnak lennie, ahol a hallgatóknak nem felületes mázt kell kapniuk a tudományokból, hanem a legteljesebb kiképzésben kell részesülniük, amit a legjobb könyvek kitartó olvasása nélkül egyáltalán el nem érhetnek." ,,A tanügy bővebb gyarapítására az egyetemhez könyvnyomda is csatoltatott. Ez a nyomda kizárólagos kiváltságot fog élvezni az összes könyvek nyomtatására, melyek ... a tanintézetek számára meg vannak állapítva." Szemügyre véve az Egyetemi Könyvtár történetét, az egyidősnek mondható az egyetemével. Kezdetben jól kielégítette az oktatás szükségleteit. Vezetői az egyetem tanárai közül kerültek ki. Lényeges változás a könyvtár életében a jezsuita rend feloszlatása és az egyetem királyi egyetemmé válása után sem történt; bár funkciója kibővült, szerzeményezési politikája ugyanaz maradt: mind a régi, mind az újabb állomány háromnegyede theologiai jellegű volt. Feltétlenül érdemesnek látszik azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy az orvosi kar felállítása előtt volt-e egyáltalán, és ha igen, milyen jellegű orvosi irodalom állt rendelkezésre. Szerencsére 1090-ből rendelkezik az Egyetemi Könyvtár 26 Az 1777-i Ratio Educationis. Ford., hev. és jegyz. Friml A. Bp., 1913, CC. é CCI. par.