Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Antall József—R. Harkó Viola—Vida Tivadar: Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten, 1777—1806
AZ ORVOSI KAR PESTI MŰKÖDÉSE 1806-IG Az orvosi kar vezetői nem törődtek bele az adott helyzetbe; különösen éles harcot vívtak a klinikák jobb elhelyezéséért. Előbb a volt pálos kolostort kérték, de itt már akkorra papnevelő intézet létesült, majd a Rókus-kórházban igényeltek 20 ágyat, de a város vezetősége kérésüket elutasította. 1786-ban maga II. József volt az első látogatók egyike ; felháborodott a látottakon és pénzkiutalások formájában intézkedéseket hozott a viszonyok megjavítására, de döntő változás az épület hiányosságai miatt nem következett be. 1791-ben sikerült a klinikai ágyak számát szaporítani, de Bécshez képest ezen a téren még mindig nagy a lemaradásunk. Oktatás szempontjából a tárgyalt időszak termékenynek mondható. 1786-ban életbe lépett II. József új egyesített tanulmányi rendje az orvosok és sebészek számára, 4 éves tanulmányi idővel. Eltörlik a promotiós esküt, helyébe ünnepélyes fogadalom letétele kerül; eltörlik a disszertációkat és disputációkat, helyébe gyakorlati vizsgák letétele kerül. Változások következnek be a tanárok személyében és tárgyaik elosztásában. Plenck már előzőleg Bécsbe került; meghalt Schoretich, majd Piller; utóbb Trnka; új oktatók kerülnek a karra: Stáhly György, Stipsics Ferdinánd, Veza Gábor (protomedikus), Tolnay Sándor, Schönbauer József, Szening János, Schraud Ferenc, Eckstein Ferenc, Bene Ferenc és Stáhly Ignác. 24 II. József halála után I. Ferenc megszünteti a német nyelv használatát, helyébe a latin kerül; visszaállítják a disputációkat, a disszertációkészítést. Megkezdi működését az első országos szemorvos, Stáhly György. Önálló tanszék lesz a sebészeti. Az egész tárgyalt pesti korszak tk. a tanulmányi reformok sürgetésével és különböző tervek, javaslatok, beadványok készítésével jellemezhető. Ugyanis 24 Stáhly György (1755 — 1802) előbb katonaorvos volt, majd sebészetet és szülészetet tanított 1784-től, később Magyarország szemorvosa lett. Stipsics Ferdinánd (1754—1820) elméleti orvostant, majd ált. kórtant és gyógyszertant tanított. Többször volt dékán és rektor. Veza Gábor kari igazgató 1786 —1799-ig. Tolnay Sándor (1747 —1818) Bécsben végzett; Pesten az állatorvostan tanára 1786-tól haláláig. Schönbauer József (1757 — 1807), állattan és ásványtan tanára 1789-től haláláig. Helyettesként egy tanévben kór- és gyógytani is tanított. Szening János (1757—1806) előbb katonaorvos, sebész, az egyetemen a bonctan tanára, később szülészetet is tanított. Schraud Ferenc (1761 — 1806) Bécsben végzett, előbb megyei főorvos volt, majd 1793-tól az államorvostant tanította. Nagy érdemeket szerzett a tehénhimlőoltás és járványok leküzdése terén. Ö maga is hivatása áldozata lett: tífuszban halt meg. Eckstein Ferenc (1769—1833) 1803-tól a gyakorlati sebészet tanára. Bene Ferenc (1775 — 1858) 1803-tól az elméleti orvostan és államorvostan tanára, majd 1813-tól, illetve végleg 1816-tól a különös kór- és gyógytan tanára. Többször tett nagy külföldi utazásokat; ő hozta be a himlőoltást, megalapítója a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének. Egyik legjelentősebb magyar orvosegyéniség. Stáhly Ignác (1787 — 1849) 1806-tól a sebészeti tanszék adjunktusa.
