Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Antall József—R. Harkó Viola—Vida Tivadar: Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten, 1777—1806

nem intézhette rendesen a kórház gazdasági ügyeit sem, mert egy királyi leira szerint

1- meg kell követelni tőlük az elszámolást, melyet a számvevőség szigorúan vizsgáljon át és nyilvánítson utána véleményt, hogyan lehet a jövőben a hanyagságot elkerülni. Rendelkezésre állnak az egyetem budai korszakából az épületek, berendezések és ingóságok állapotával foglalkozó jegyzőkönyvek.

13 Ezek tanulmányozása alapján megállapíthatjuk, hogy bár ekkorra a berendezkedés megtörtént, az egyetem ünnepélyes megnyitása lezajlott, az alapítólevél büszkeséggel szól a Budára költözésről, a palota átengedéséről, az építkezésekről, megállapítja, hogy „mindazt, amire őszinte szándékkal törekedtünk, a befejezettség állapotába juttassuk el", de az orvosi kar viszonylatában erről nem lehetett szó. Anyagi vonatkozásban a legigényesebb kar lévén, állandóan folyt a harc — hasonlóan a nagyszombati időszakhoz — a nagyobb pénzügyi támogatásért, technikai eszközök, könyvek beszerzéséért, a kórházi viszonyok javításáért. Az anatómiai intézet leltára (teljes csontváz nem volt; összesen 4 teljes koponyán tanultak; 4 anatómiai tárgyú könyv szerepel a leltárban; fel is említik, hogy „nincs több valamit érő anatómiai könyvünk, bár történnék e téren rövidesen kellő gondoskodás!"), melyet Rácz Sámuel

11 vett fel vagy a Winterl által beadott vegyi laboratóriumi leltár, mely külön sorolja fel a Nagyszombatból hozott és a Budán beszerzett dolgokat, szinte hihetetlen szegénységről árulkodnak. Winterl is szóvá teszi az előadásokhoz és a kémia műveléséhez szükséges könyvek hiányát. A jegyzőkönyv szerint: „nem kételkedünk benne, hogy lassanként gondoskodás történik e hiány kiküszöböléséről Trnka és Plenck urak könyvtárának megvételével és más könyvek folyamatos beszerzésével, amelyeknek szükségére a tanárok rámutattak." A sebészeti tárgyak leltárát nem is küldik fel, csak akkor, ha az ezer forintért rendelt eszközök megérkeznek. Ebből is arra következtethetünk, hogy nem volt érdemes leltárt csinálni a szegényes felszerelésről. További építkezést látnak szükségesnek, legsürgősebbnek a füvész- és gazdasági kertben. Ebben a jegyzőkönyvben foglalkoznak a sebészeti előadóterem problémájával, ez is sokat elárul az oktatás körülményeiről: „Mivel az elmúlt évben (1780) a sebészet tanára, Plenck József úr kérte a királyi tanácsot, hogy cseréljék ki a sebészeti előadóterem padjait, amelyek közel vannak a kályhához, tűzveszély miatt, és helyezzék el azokat másképpen, a július 22-i ülésen elhatároztuk, hogy az épületek felülvizsgálata alkalmával szemügyre vesszük a sebészeti előadótermet 12 Ua., mint 11. sz. alatt, annak folytatásaként. 13 O.L. C 141 No 16 Acta Senatus Regiae Universitatis Budensis, 1782. április; Visitationis Aedificiorum Protocollum remittitur, 430 — 460. p. u Rácz Sámuel (1774 —1807) Pesten született, orvosi tanulmányait Bécsben végezte. Eleinte Nagybányán működött, itt kezdte meg szakirodalmi működését is (Orvosi Oktatás; Borbélyi Tanítás). 1777-ben ő lett a magyar orvosi karon az első külső tag; 101 aranyat fizetett a tagságért. 1783-tól az anatómia professzora. Kinevezésével az orvoskari tanárok száma 6-ra emelkedett. Négyszer volt dékán, és a rektori tisztséget is viselte. Nagy harcosa volt a magyar oktatási nyelv bevezetéséért vívott küzdelemnek.