Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

VII. CSALÁDI KATAMNESIS Semmelweis Ignác és Weidenhoffer Mária 1857. június 1-én kötöttek házasságot. Ha Semmelweis syphilisben szenvedett, akkor a pathologiai tapasztalatok alapján valószínűnek kell tartanunk, hogy felesége és gyermekei is megkapták ezt a betegséget. Semmelweisné azonban 73 éves korában (1910) halt meg, késő öregségéig egészséges volt. Béla fiúk fiatalon lett öngyilkos, erre nem atyja sorsától való félelem indította (amit régebben én is hittem), hanem mint a család elmondja, könnyelmű életével kapcsolatos anyagi kérdés. Egyik lányuk Margit fiT éves korban (1928) nőgyógyászati sarcomában pusztult el, a másik leánygyermek, Antónia 78 évet élt meg. Semmelweis első két gyermeke Ignác (1858. X. 14. —15.) és Mária (1859. XI. 20. —1860. III. 15.) csecsemőkorban haltak meg. Bár ebben az időben még igen magas volt a csecsemőhalandóság — Közép-Európában 25% körül —, a halálok gyanánt a legkülönbözőbb megbetegedések szerepeltek (atrophiától egészen bronchopneumoniáig), mégis felmerülhet a syphilis lehetősége. Az exhumáláskor Semmelweis koporsójában csecsemőcsontmaradványokat, valamint gyermekkoporsó vékony deszkadarabjait találtuk. Semmelweisrői szóló palaeopathologiai beszámolóm kéziratát (87a és b) 1904 őszén adtam nyomdába, a gyermekcsontok részletes vizsgálatára viszont 1905 január—február havában került sor, s azért csak most foglalhatok végleges állást. Semmelweis koporsójában háromféle talajt találtunk, ami megfelel a három földsírnak. A véletlen keveredést a gyermekcsontok palaeopathologiai vizsgálata alapján ma már valószínűtlennek tartom. Kiderült ugyanis, hogy a csontok nem egy, hanem két csecsemőtől származnak, az életkor is megfelel Semmelweis gyermekeinek. Ilyen megegyezés aligha lehet a véletlen műve. Kérésemre a Kerepesi temető vezetője, Fülep Gábor és Hus Sándorné foglalkoztak a kis Ignác és Mária sírjának kérdésével és megállapították, hogy mindkettőjüket a Walthier-féle családi kriptába temették el. A bécsi exhumálás után ide szállították Semmelweis hamvait is, ugyanis Semmelweisné anyja született Walthier-leány volt. A temetői főkönyvben csupán a gyermekek temetési helye és ideje szerepel, exhumálásukról az átírási könyvekben sincsen említés. Ilyen bejegyzés azonban elmaradhatott. Igen valószínű, sőt csaknem bizonyos, hogy Semmelweis hamvainak a Walthier-sírboltba történt átszállításakor (1891) vagy azújabb exhumáláskor (1894) helyezték atyjuk koporsójába a gyermekek csontjait. Semmelweisné 1910-ben halt meg, jelenleg is a Walthier-kriptában nyugszik. A világrahozott syphilis tünetei jellemzők. A mi szempontunkból a korai forma csontjelei bírnak fontossággal (csont-gumma, osteochondritis syphilitica, periostitis ossificans, gummas osteomyelitis vagy periostitis). Erre utaló tüneteket nem találtam a gyermekcsontokon. A családi katamnesis során nem mutatható ki syphilisre utaló adat.