Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Regöly-Mérei Gyula: Semmelweis betegségének pathologiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a palaeopathologiai vizsgálat alapján

Általában a következő források használhatók fel a pathologiai rekonstrukció céljára: a) Kortársak feljegyzései, nyilatkozatai, levelei, a személyiséggel kapcsolatos emlékek, a viselkedéssel és alkotóképességgel ill, annak esetleges változásával foglalkozó egykorú adatok, az élőről készült festmények és szobrok, daguerrotypiák és fényképek, a kézírás jellege stb.; b) az eredeti kórtörténet; c) egyéb orvosi lelet, receptek, boncjegyzőkönyv stb,; d) a palaeopathologiai vizsgálat. Az elbíráláskor azonban számos hibaforrás veszélye áll fenn. A korabeli feljegyzések nem mindig megbízhatóak, hanem olykor szubjektívek: szépítik a barátot, viszont kidomborítják az ellenfél kifogásolható magatartását. Semmelweis esetében sincsen ez másként. A Gyógyászat c. folyóirat a következőket írja Semmelweis-ről, megbetegedése alkalmával : „Beteges izgatagságának régóta adta jeleit, s a párt, mely őt sajátjának vállá, a gyógytörekvés helyett sokszor a szenvedélyes kitörésekig csigázta izgatagságát". Az előzményeket az egyik márciusi számban találjuk meg; „Markusovszky tr. úr és társai közül S...weis egyetemi tanár a legdulakodóbban viselték magukat. Az elnököt megtámadva, helyét elhagyni kényszerítették". (A szövegben szereplő „tr" tudort jelent, ami a doktor szónak akkor használt magyar fordítása.) Az állítólagos jelenet az Orvosegyesületben játszódott le, mégpedig 18G5 tavaszán, vagyis néhány hónappal Semmelweis idegösszeomlása előtt. Semmelweis katamnesise szempontjából tehát jóhiszeműen felhasználható adat. Csakhogy a jóhiszeműség éppen a Gyógyászat részéről hiányzott, A szerkesztő Poór Imre ugyanis pályázott a Sauer Ignác halálával megüresedett belgyógyászati tanszékre, mivel azonban összesen 4 évet töltött — mint tanársegéd — a belklinikán, utána pedig bőrgyógyászattal foglalkozott, tudományos működése teljesen jelentéktelen, emiatt a Balassa— Markusovszky féle csoport, melynek Semmelweis is igen aktív tagja volt, az 1804. évi II. kari ülésen Poór Imre ellen és az igen érdemes Wagner János mellett foglalt állást. Wagner egyébként már évek óta a sebészhallgatók számára rendszeresített belklinikát mint professor vezette és adta elő a belorvostant. Poór Imre ezért a legdurvább módon támadta lapjában Markusovszkyt (1805, 1871), Balassát (1866) és Semmelweist (1865). Györy T. adatátvesszük át, hogy a Wiener Medizinische Wochenschrift is mélyen elítélte Poór Imre viselkedését, s a következőket írta: „Erbärmliche und klägliche Kampfweise wie von Seite Poors, dürfte bei Männern von Bildung kaum eine Analogie finden" (1865, p. 291). Csalókák lehetnek a festmények és a fényképek is. Az ügyes vagy éppen ellenkezőleg a kedvezőtlen beállítás teljesen megváltoztathatja a személyi jellegzetességeket. Pathologiai rekonstrukció szempontjából lényegesen megbízhatóbbak a korabeli orvosi adatok, kórtörténeti feljegyzések, Semmelweis kórtörténete — sajnálatos módon — mind a mai napig nem került nyilvánosságra. Az orvosi forrásművek feldolgozásakor is történhetnek hibák. Az egykori orvos is észlelhetett hibásan és helytelen lehet a diagnosisa.