Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

FOLYÓIRATOKBÓL - H. Kraatz: Ignaz Philipp Semmelweis (R. Harkó Viola) - J. B. Fleming: A gyermekágyi láz kezelésének fejlődéstörténete (R. Harkó Viola)

anélkül, hogy a kezét egyszer is megmosta volna. Figyelemre méltó körülmény az is, hogy később sem említi Lister közleményeiben Semmelweis nevét, jóllehet Pasteur kutatási eredményeire többször is rámutat. Lister döntő módon hatott a sebészet átalakulására; Semmelweis pedig jóval előbbre jutott eredményeivel a szülészet-nőgyógyászat területén, mint a sebészet, melynek ez csak később, a bakteriológiai kutatások révén sikerült. R. Harkó Viola Ignaz Philipp Semmelweis. H. Kraatz = Zentralblatt für Gynäkologie, 87, 1965, Heft 33, 1137-40. Halála 100. évfordulója alkalmából a rá való emlékezés kötelességünk. Éppen halálával kapcsolatban állapítja meg tényként a cikk szerzője, hogy Semmelweis nem psychcsisban halt meg, hanem pyaemiában, melynek leküzdése élete tartalma volt. Ma szinte érthetetlennek tűnik, hogy Semmelweis szülész-nőgyógyász kortársai miért viselkedtek annyira elutasítóan tanaival szemben. Talán ő maga is hibás ebben: az összefüggések tisztázása után csak három évvel beszélt a gyermekágyi láz aetiologiájáról tudományos társaság előtt, csak 1858-ban kezdte el irodalmi tevékenységét és főműve is csak 1861ben jelent meg. Mai körülmények között alig elképzelhető az ilyen szerény magatartás az éles prioritási harcokban. Miben áll mégis Semmelweis tanainak jelentősége? Már előtte is akadtak szerzők Angliában (Denman, Whrite, Gorn) és Amerikában (Wendel-Holmes), akik felismerték a gyermekágyi láz fertőző képességét. Semmelweis érdeme elsősorban az, hogy rájött: a gyermekágyi láz és a pyaemia egy és ugyanaz a betegség, másodszor pedig: levonta ebből a szükséges gyakorlati végkövetkeztetéseket. Tanaival kapcsolatban nemcsak a saját meggyőződése igazolta őt, hanem bevezetett intézkedéseinek sikere is. Semmelweis emberként és orvosként is nagy ember volt, a legélesebb eszű gondolkodók között tarthatjuk számon. E gondolatok jegyében emlékezett meg Semmelweistöl a német szülészek-nőgyógyászok tudományos ülése (1965. május 31. — június 4. Berlin). R. Harkó Viola A gyermekágyi láz kezelésének fejlődéstörténete. Prof. /. B. Fleming = Semmelweis Commemoration Proceedings of the Royal Society of Medicine, Section of the History of Medicine, 1966. 59, 341 — 345, refs. A „gyermekágyi láz" elnevezés 1716ból, .SYroí/iertől származik, aki heveny, lázas betegségként írta le, melyet gyermegágyas asszonyok kapnak meg és többségük meghal. A szülőházak felállítása után a betegség epidémia formát öltött és olyan magas halálozási arányszámmal járt, hogy az így kiváltott félelem és tiltakozás miatt időről-időre be kellett csukni a szülőházak kapuit. Természetes, hogy az orvosok is törekedtek a betegség okának megfejtésére. Semmelweis felfedezése előtt az volt az általános vélemény, hogy valamilyen putrid anyag vagy miazma okozza. Különböző kísérleteket tettek, hogy a kórházépületeket e miazmától megszabadítsák: javították a ventillációt, tisztogatták a falakat. Ilyen irányú tevékenységükkel kitűntek Clarke (Rotunda, 1786-93), Collins (1826-33), Denham (1861 — 8), aki részben ismerhette Semmelweis munkásságát, de így nyilatkozott: „A budapesti Semmelweis doktor véleményeivel kapcsolatban úgy érzem, csak időpazarlás lenne, ha hosszasabban beszélnénk róla." A század kezdetéig tulajdonképpen nem volt antenatalis gondozás. Különböző eszközökkel ma már a szülés előtt is csökkenteni lehet a szülőnő fertőzésre való hajlamát és a megfelelő, kínosan