Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

megnézzük, a magkezdeményben minden rész kezdeményét felfedezzük, mellyel a mag rendelkezik, és amelyek már a virágok kinyílása előtt kialakultak. A bibeszál hordja a bibét a porzószálakhoz nagyon hasonló, ugyanolyan szöveti felépítéssel és hasonló anyagi minőséggel (alakját és tartalmát tekintve). Egyébként gyakran hiányzik, ezért járulékos szerv. A bibe leggyakrabban tömör hengert alkot, olykor üregest, a magház felé azonban mindig elzárt. Spirális edényei benyúlnak a magtanyába, innen a magkezdeményekkel közvetlen kaplatba kerülnek, melyekbe a virágport elvezetik. A bibe a bibeszálra, ennek hiányában pedig a magházra telepszik, és szokatlan formájával vonja magára a figyelmet. A Lobelia indusánál a kifejlődés előtt eltakartan, a többieknél csupaszon láthatjuk; felszíne enyvszerű folyadékot, gynizumot (46) kiválasztó szivacskákkal ellátott, amelyeken a virágpor megtapad. Formája különböző, számban mindig megfelel a magház kamrácskáinak. A kétivarú növény a szaporodás leírt szerveit ugyanabban a virágban egyesíti. Gyakran azonban a porzók a termőktől elkülönítve, szétválasztott pártákban foglalnak helyet, ezek az egyivarú növények. A szomszédosán egyazon növényi egyeden megtelepülök az egylakiak, a két azonos fajúra szerválok a kétlakíak, esetleg a hermafroditákkal ugyanazon a növényen fordulnak elő. Egyébként a hermafroditizmust, mint típust, úgy véljük, hogy a növényországban hozta létre a természet. Ugyanis bizonyos meghatározott időjárási viszonyok következtében, nevezetesen a fény és nedvesség szélsőséges behatására a megfigyelés szerint egyik nem a másiktól elkülönülhet, továbbá porzók termőkké és viszont átalakulhatnak, így a Myristica moschata, amint Cel. Mauz megfigyelte, az egyik évben csupa porzós, a másikban csupa termős virágokat hozott, hasonlóan Du Peit Thouars (47) és Cel. De Candolle (48) magkezdeményekkel és pollennel tele portokokat láttak. Röper (49) a termőnek porzóba való átalakulását figyelte meg. Ebből kifolyólag azon a véleményen vagyunk, hogy minden virág mindkét nem kezdeményeit tartalmazza, azonban az említett körülmények hatására vagy az egyik, vagy a másik fejlődik ki. B) A megtermékenyítés folyamata Ameddig a nemző szervek teljes kifejlődésüket nem érték el, a rügyeket az anyanövény tartja, amelynek öle azokat különböző módon (meghatározott növényi családoknál azonban mindig azonosan) fogja körül. Amikor pedig rendeltetésük betöltésére alkalmas formai és fejlettségi fokot elértek, a nemek elkülönülnek, a rügyekből virág lesz. E folyamat alatt a következőt értjük: a csészelevelek, amelyek eddig egymáshoz simulva nyugodtak, kölcsönösen eltávolodnak és visszahajolnak, a sziromlevelek, amelyek egymáson helyezkedtek el, hogy pártává alakuljanak, elválnak egymástól, és a szaporítás szerveit szabaddá teszik. Felegyenesednek a porzók, és a termők körül szabályos rendben elhelyezkedve, ezeket igyekeznek megközelíteni, és egyidejűleg illattal és nagyobb hő fejlesztésével kisérik. E jelenségek gyors és teljes erejű kifejlődését a Cactus grandiflorusnil csodálhatjuk meg, amely virágnak egy óra alatti kimerülésével kellemes árat fizet. Rövidebb-hosszabb idő múltán a portokok, melyek az életerőtől a legnagyobb fokra duzzadtak, a varratok mentén meghasadnak, és