Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

a Verbascum és Cicuta tanúsága szerint, mások ugyan kevésbé sietnek, de sok évig tartó növekedéssel jelentős nagyságot és vastagságot érnek el. Az előbbibe a Plantae endogenae tartoznak, miként a Calamusdk bizonyos fajai csodálatos módon bizonyítják, melyek 600 lábnyira törnek az ég felé. Ilyenek még a Ficus pyriferus 370 láb, az Araucaria excelsa 220 láb, a Ceroxylon andicola 180 láb, az Areca oloracea 170 láb magassággal, az exogenae szélességi kiterjedésben emelkednek ki. A Szenegál folyónál növekvő Adansonia digitata törzsének átmérője 34 láb, kerülete 107 láb. E fa lombozata 160 lábnyi kört formál, mégis 70 lábnál magasabbra nem nő. Az Aloe dichotoma ágai 400 láb kerületűek. Egyébként a mi éghajlatunk alatt is találunk ilyen méretű példányokat. Keith látott egy 78 láb kerületű tölgyet, melynek átmérője viszont 26 láb volt. Ray (40) egy másik fát ír le, mely 130 láb magas, 30 láb vastag. Ilyen nevezetes jelenséget a Corypha umbraculifera mutat, amely virághozatal előtt négy hónappal 45-ször többet nő, mint hasonló időtartamban a megelőző 35 év alatt. A reprodukció a növényekben a legnagyobb fokra jut el, melynek módja morfológiai adottságaik típusától függ. Ezért a növények reprodukciója a legmagasabbrendű funkció, melynél fogva élőlényeknek nevezzük azokat. A figyelmes szemlélők elé sok példa tárul, hogyan alakul át a növény egyik része másikká. A csészelevelek sziromlevelekké alakulnak, a pótpárták porzókká, a termők sziromlevelekké változnak és viszont. így a rügyek is egy indító lombocskából önálló teljes növényt nevelnek, sőt egyetlen egy egyszerű levélkéből a növény valamennyi része kifejlődik. Csodálatos példával szolgál a Verea pinnata, melynek a földfelszínre lehelyezett leveléből az önálló erek nagy száma jön létre. Egyébként nem minden növényre vonatkozik egyformán az a sajátosság, hogy a magasabbrendű (fa) könnyebben reprodukálhasson, mint az alacsonyabb rendű. (Ennek ellenkezőjét az állatoknál tapasztaljuk.) A szaporítás A) A szaporítás szervei Az alaki formálódás útját megtett növények végre a magasabbrendű élet jeléül fejüket kiemelik, hogy virágot hozzanak. A virágot a formáló hatóerők dinamikus túlsúlya, az anyagi feltételek mellett főleg a fény túlsúlya hozza létre, ezért a virágzás alatt a növekedés csökken, míg a növény élete magasabb fokra emelkedik. A virág a fejlődés legfelsőbb foka, azzal a növény előkészítő élete lezárul, és saját összpontosított eredetére (a magra) redukálódik. És valóban, hogy a virág mennyi megfeszített munka eredménye, azt a növényeknél megfigyelhetjük, amelyek a fejlődésnek minél magasabb fokára jutottak, annál nagyobb időre van szükségük, hogy fejlődésük legzsengébb eredményéből az utódlás fennkölt szervét létre hozzák. így tudjuk, hogy több fa erre a munkára sok évet fordít. A Borossus flabelliformis 35 évnyi idő után hoz virágot, de ezzel egyúttal utolsó napját is elérte. Az alsóbbrendű növények — az egysejtűek — sohasem hoznak virágot, úgyszintén az agámafélék sem. A virág részei a csésze, párta, vacok és a szaporítás szervei. Utóbbi részek a szaporításhoz feltétlenül szükségesek, ezért esszenciálisoknak is nevezzük azokat.