Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

külözi a legfinomabb fibrillákat, az úgynevezett gyököcskéket, amelyek annak legvégső szétágazódását képezik. Ezeket ismét a legfinomabb szőrképletek vagy spongiolák (egyszikűeknél és Najadeseknél) burkolják be, amelyeknek lényegét a legfinomabb alapszövet alkotja. Ezek segítségével a növény szénsavval telített vizet szív fel a földből, amely már itt elszenvedi az első asszimilációt, míg tovább sejtről, sejtre vándorol és azok mindegyikénél vitális ellenállásba (24) ütközik, koncentráltabbá válik, míg maga a rhizoma változatlanul megmarad. Azonban nemcsak a táplálékfelvételnek és az első asszimilációnak szerve a gyökér, hanem kiválaszt, és a váladékokat is megőrzi, végül a növényt a talajhoz rögzíti. Miként a gyökér a törzset és a leveleket táplálja, hasonlóan ezek is táplálják ezt. A leveles szár a növény felfelé növő része, szerkezete és működése a gyökérével azonos. Ennek megfelelően az egyszikűeknél szórt, a kétszikűeknél az említett rétegekre osztott edényekből és sejtekből áll. A törzs az egyszikűeknél egyszerűen a magasba tör, míg a gyökér ugyanabban az irányban a földbe hatol. A kétszikűeknél a törzs sok ággá terebélyesedik, és ezen törekvését a gyökér is megmutatja. A szétágazás mindkettőnél irányban és terjedelemben párhuzamosan halad, noha itt is a változó természet semmiféle törvényt nem ismer, amiről a Glycyrrhiza, Rheum, vagy Mandragora (25) tanúskodnak. Ezek saját gyökerükre utalva a leveles szár méreteit messze felülmúlják, míg a Crassulaceae család növényei ellentétes fejlődésükkel hívják magukra figyelmünket. De élettevékenységben segítik egymást a növények eme részei : a gyökér a leveles szárat táplálja és a leveles szár a gyökeret. Ismerünk fákat, melyeknek több gyökere hiányzik, vagy egyetlen igen gyenge gyökere van. Afrika kietlen, legforróbb tájain nőnek a kaktuszok a legsilányabb gyökérrel, amellyel a cseppnyi vizet is nélkülöző köves talajban is életképesek. Mindezeket a leveles szár vízzel ellátja, melyet a levegő páráiból vesz fel. Végül Cel. (26) Harles (27) és Agricola kísérletei arra tanítanak bennünket, hogy a fák földbe leásott lombjai átalakulnak gyökerekké ugyanúgy, mint a levegőbe emelkedő gyökerek lombokká fejlődnek. A levélben az elemi szervek a felszín felé kitárultan, levegő- és fényhatásnak kitéve jelennek meg. Szabályos sejtek alkotják a levelek áteresztő (szabályozó) szövetét, a spirális edények pedig különböző módon szétágazottan, szabályos hálózatot formálnak. Ezeket bordák, erek és idegek néven ismerjük. Sok növénynek nincsen levele, vagy olyan külsővel bír, hogy a hajtástól nem különböztethető meg (kaktusz), esetleg a levél közvetlenül a gyökérből ered. Ebből világos, hogy a növény minden része bizonyos körülmények folytán kölcsönösen átveheti egy másik rész szerepét, amelynek életmódját egyszerűbb és egyetemes szerkezete magában foglalja. A levelek legfőbb szerepe a lélegzés, valamint gázok és párák elnyelése és ezek kilégzése. De a levelek nem kevésbé felszívják a tápláló nedveket is, asszimilálják azokat, kiválasztanak, és a kiválasztott anyagokat felhalmozzák. — Hogy a levelek ezen tevékenységeket csak széndioxid tartalmú levegőben végezhetik el, ezt Cel. Pristley, Sennebier (28) és mások kísérletei megerősítették. Az életerős levelek napsugár hatására az oxigént kilehelik, a szénsavat elnyelik; ily