Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

egy ütemben folyik. De az alapszövet asszimilál is, kiválaszt és a váladékot megőrzi, tehát általánosan reprodukciós szerv. Ennek helyei: a sztómák és a vasa pneumatophorok (20), melyek levegőt tartalmaznak, és különböző növények különböző részeiben fordulnak elő, mint az Umbellaceaen (Umbelliferae) belül a CYcuíaban, amely speciálisan kiemelkedő például szolgál. Spirális edényeknek nevezzük a spirálisan egybecsavart ezüstös rostokból összeállított csatornácskákat. A spirális edények különösebb változás nélkül a gyökértől a növény csúcsáig haladnak, egyébként nem végződik egyformán valamennyi, hanem a növény oldalsó részeibe kitéve itt vakon végződnek. A spirális edények a magasabb rendű növények jellegzetes alkotó elemei, melyek azok valamennyi részébe behatolnak a kéreg és a bél kivételével. Életkoruk vagy inkább kóros változás folytán változó formákat ölthetnek, amelyeket egyes botanikusok vasa moriliformia, -annularia, -scalaria névvel különböztetnek meg. A spirális edények a növényekben az idegek (21) szerepét töltik be, és azt hisszük, hogy azok az ingerlékenység szervei — talán az érzékelésé is — amelyek hatására a nedvkeringés megnövekszik, és az életfolyamat fokozódik. Ennek a véleménynek a valószínűségét a következők igazolják: mivel az említett szervek csak a nagyobb tökéletességű növényekben figyelhetők meg — vagy ha kisebb rendűeknél tűnnek elő, a magasabb rendű szerveket (t. i. a terméshozókat) látják el — az állati idegrendszer módján helyezkednek el és oszolnak meg. A sejtek és edények eltérő csoportosulása folytán különböző szervek alakulnak, majd rendeződnek. Ilyenek: az epidermisz, amely nedvdús alapszövetből állva a növény minden részét körülveszi — az esetlegesen kapott sebhely kivételével, és megvalósítja a szervesnek a szervetlentől való elválasztását. Annak külső felszínén a sztómák, a fedőszőrök és mirigyek emelkednek ki. A sztómák a sejtek határolói, melyek apró, szabályosan elrendezett, vagy szabálytalanul szétszórt lyukacskák formájában jelennek meg. Összehúzódásra képes gyűrűk övezik őket, melyek szilárdsága révén még száraz éghajlat mellett is sokáig nyitva maradnak, eső idején és éjjel azonban bezáródnak. A sztómák egyébként nem minden növény sajátosságai. A Plantae cellular eszkbol teljesen hiányoznak, a Plantae vascularesekben a gyökérben hiába keressük azokat, hasonlóképpen a fák törzseiben és ágaiban. Jelenlétük kívánatos a növény oly részein, amelyeket víz vagy föld vesz körül, mégha fedőszőrök takarják is azokat. Egyaránt nélkülözik a levelek erei a mag héja és a nedvdús termések kutikulái. A zuzmóknál és gombáknál, valamint néhány más növényben még nem fedezték fel azokat. A nedvdús növények és levelek fonákja tartalmaz a legtöbbet. A sztómák szerepe, hogy a levegőnek a növény belső részeibe a behatolást és az eltávozást lehetővé tegyék, nedvességet szívjanak fel és izzadjanak ki, ahogyan az utóbbiakat ragyogóan a Crassulaceaenál figyelhetjük meg. A szőrképletek a gyarapodás fonálformájú sejtes szövetei, melyek különféle növények különböző részein tűnnek elő. Eltérő körülmények hatására megjelennek, majd eltűnnek, ezért alapvető élettani funkciót betölteni nem képesek. Mivel a pórusokkal mindig fordított viszonyban találhatók, és minden járulékos szervben inkább kifejlődnek, ezek hatására a növények több nedvet szívnak fel, vagy párologtatnak el, szükségszerűen ez a rendeltetésük. A zsenge részeket