Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Semmelweis Ignác Fülöp: A növények életéről (Pelle Pál—Háznagy András)

kimeríti. Ilyen megfontolással magyarázzák a vihar idején a levegőből lehulló eső gyógyító hatását. Az elektromosság hatására a magok könnyebben csíráznak, a fiatal ágak a tapasztalat szerint gyorsabban rügyeznek ki. A talaj, noha általában úgy látszik, hogy legfontosabb rendeltetése az, hogy a növény táptalajául szolgáljon, azon túlmenőleg nem kis hatással van annak növekedésére. Részint mivel a többi életlehetőséget (vizet, levegőt, hőt) magában bírja, részint mivel olyan tápanyagokban bővelkedik, melyeket a növény a maga számára asszimilál. Kétségkívül a gyökereivel meleget fejlesztve dinamikus módon galván elektromos feszültséget is létesít. Hogy a növények a talaj bizonyos anyagait valóban asszimilálják, azt a talaj különbözősége szerint eltérő ízük és illatuk elárulja, és kémiai analízis is bizonyítja. Egyes növények bármely talajjal beérik, mások annak sajátos fajtájára szorítkoznak; vannak viszont, amelyek különböző talajféleségeken vegetálnak, egyik vagy másik talajfajtát mégis inkább kedvelve. így a Diadelphiae osztály (3) növényei a kénes mésszel kevert talajt kedvelik, a Boragiae (Boraginaceae) a kálium-nitrátban dús talajt kedvelik stb. Legnagyobb jelentősége a talajban a humusznak van, amely a tápanyagokat a legnagyobb mértékben tartalmazza. Azt a talajt tekintjük a legtermékenyebbnek, amely humusz, agyag és mész megfelelő arányából áll. E két utóbbi a levegőből a vizet felveszi és megtartja. Nemzés vagy szaporodás A növények — miként az állatok — vagy generatio heterogenea (4) vagy generatio homogenea (5) útján keletkeznek. Az ellentétes álláspontot képviselő Ehrenberggel (G) szemben a természetkutatók nagy csoportja teszi magáévá az előbbi módot, amelynek mindennapi igazolására bármely figyelmes szemlélő alkalmat talál, amikor a talajban a fő tényezők: a víz, levegő és a meleg együttes hatására az úgynevezett materia Pristleyanat (7), a zuzmók, mohák, élesztőgombák fajait keletkezni látja (8). Nem mond ellent e nézetnek, sőt annak elfogadására késztet bennünket például a virágtalan Onygena equina szaporodása, amely egyedül a lovak patkója és patája között fordul elő, vagy a Splachnus sphaericus. — tenuis. Angustatus mnioides, amelyek egyes állatok ürülékét fogyasztják. A Spheria purpurea és — militaris, melyek bizonyos rovarok tetemét borítják, továbbá némely virágos növény szaporodását, amelyek olyan helyeken és környezetben terjedtek el, ahová semmiféle mag nem juthatott — másként hogyan magyarázzuk meg magunknak?! A növények mégis sokkal gyakrabban ugyanannak a fajnak az egyedeiből származnak generatio homogenea, vagy ún. vegetatív szaporodás útján, melyet ismét generatio homogeneanak (9) vagy generatio digeneanak (10) különböztetünk meg. Generatio monogenea, sőt megtermékenyítés esetében is az anyagi egyed meghatározott része fejlődik utóddá. Ide számít a rügyek, gumók, hagymák útján való szaporodás. A generatio digenea két ellentétes nem találkozása révén történik, amelynek nyomán valódi magok keletkeznek. Egyesek mindkét módon terjednek, amint azt fáink esetében látjuk. A mag valójában rejti az egész növényt, melynek kifej-