Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Antall József: Egy tévedés nyomában — a „Semmelweis-mosdó"

EGY TÉVEDÉS NYOMÁBAN A „SEMMELWEIS-MOSDÓ" ANTALL JÓZSEF G emmelweis Ignác korszakalkotó felfedezésének, életművének összegezése köny^ vében, nyílt leveleiben és cikkeiben egyaránt megtalálható. A Semmelweisdoktrínának, a megelőzés gondolatának leglátványosabb — a laikus közönség számára legmegragadóbb — tárgyi emléke, szimbóluma mégis a mosdója lenne. Éppen ezért érthető a szándék: Semmelweis mosdóját meg kell találni. Hosszú évtizedekig nem esett róla szó, később azonban egymás után jelentek meg olyan munkák, amelyek közölték Semmelweis mosdójának fényképét. Magyarországon és külföldön, magyarul és idegen nyelveken egymás után láttak napvilágot a mosdóról készült felvételek (1). Semmelweis sokat emlegetett mosdója 1952. július 25 és augusztus 19 között került az egykori Budapesti Orvosegyesület Könyvtárából az Országos Orvostörténeti Könyvtár gyűjteményébe. Ebben az időszakban történt meg ugyanis az orvosegyesületi tárgyi anyag átadása (a könyvanyagot ugyanaz év márciusában—áprilisában adták át), amelyet az egykori átvételi jegyzőkönyvek bizonyítanak (2). A hivatalos feljegyzés „Egyéb ingóságok" rovatában, 2. tétel alatt ez olvasható : 1 db. faállványra szerelt mosdó, 1 mosdótállal és víztartó porcellánnal". A csatolt mellékletben hasonló szöveg található: „1 db. fa mosdó egy víztartóval és víztállal (meisseni)" (3). Ebben tehát még nem szerepel Semmelweis neveí Az Országos Orvostörténeti Könyvtár dolgozóinak visszaemlékezése szerint „a mosdóra erősítve kézi feliratos karton volt ,Semmelweis mosdója' szöveggel" (4). Az Országos Orvostörténeti Könyvtárba került régi orvosi mosdót néhai Palla Ákos könyvtárigazgató ez alapján Semmelweis mosdójaként mutatta be és publikáltatta. Fényképét, mint lektor, Domány István rendelkezésére bocsátotta (1958); közölte saját munkájában, a „Nymphis Medicis"-ben (1962); átadta a Revue Hongroise 1965. évi 8. száma (több nyelven) részére is. De megjelentette Kenéz János is a „Die Grünenthal-Waage" 1965. évi 4. számában is a fényképét. E publikációk alapján a mosdó képe igen elterjedt, és igen sokat érdeklődnek utána ma is. Domány szerint „Semmelweis mosdója, amelyben az első klóros kézmosásokat végezte (Készült 1811-ben) " Palla Ákos szövegezése szerint: . .Semmelweis mosdója, amelyben a kezét klórral mosta. Altwien porcelán." A mosdó 1964. július 31-én — hivatalos átadással — a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba került, ahol nyilvántartásba került (5). A Semmelweis