Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Fekete Sándor: Semmelweis felfedezésének története: a tan kialakulása

szokatlanul gyakran előforduló gyermekágyi megbetegedések Semmelweis által felfedezett igazi okáról" — előtérbe állította a felfedezés tudományos előfeltételeit. Semmelweis felfedezésének alapját a bécsi kórbonctani iskola eredményeként lehet beállítani. (Die Grundlagen der Entdeckung der Ursache des Kindbettfiebers durch Semmelweis werden hineinbezogen in die Erfolge der „Wiener pathologischanatomischen Schule" — írta Podach.) Erna Lesky Skodára hivatkozik, aki akadémiai előadásának megindokolásában ezt írja: „Er (Skoda) hat sich daher, wie wir aus der schriftlichen Begründung seines Antrages vom 20. Jänner 1849. und aus seinem Akademie-Vortrag wissen, wissenschaftlich und humanitär in höchsten Masse verantwortlich gefühlt, diesen geburtshilflichen Praxis zu erobern" Senki sem tagadja, hogy Semmelweis felfedezéséhez a methodikát a bécsi iskola adta meg. Ellenben indokolt, hogy a Skoda-idézetben említett szellemi kisajátítás {„diesen geistigen Eigentum der Wiener Schule") a reálisnak megfelelőbb értelmet nyerjen. Rokitansky a krasis tan útján igyekezett magyarázni a betegségeket. Virchow, aki Rokitansky kórbonctani könyvéről igen elismerő véleményt adott, a krasis tant teljesen elvetette, úgyhogy maga Rokitansky sem emlegette azt később. Ezzel szemben Semmelweis a „bomlott szerves anyag"-ban olyan reális okot adott meg, amelyet a későbbi vizsgálatok teljes mértékben igazoltak. Ez az elgondolás már nem az „iskola" terméke, hanem Semmelweis eredeti elgondolása. A Skoda-féle kizárásos diagnostika és a statisztikai eljárás kétségtelenül elegendő volt arra, hogy Semmelweis elvesse a régi hypothesiseket. Ez a methodika azonban csak a negatívumok kiküszöbölésére alkalmas. Az új kapcsolatok felismerésének nincs methodikája, az a geniális agyműködés eredménye. Semmelweis egy döntő lépéssel tovább ment, mint amennyire az iskola methodikája eljuttatta. Semmelweis kétségtelenül sokat köszönhet a bécsi iskola vezetőinek, de a világ mégiscsak Semmelweis személyének köszönheti a gyermekágyi láz kóroktanának felismerését és a prophylaxis megadását. E. Podach nyilván nem tudott arról — legalábbis írásaiban sehol sem említi —, hogy Semmelweis maga mondotta el Routh dr.-nak, milyen hatalmas izgalmat váltott ki benne Kolletschka halála és bonclelete. 1908-ban Tuszkai Ödön járt Londonban és meglátogatta Semmelweis hajdani munkatársát, dr. Routhot, Tuszkai megírta ezt a Gyógyászat-ban „Semmelveis egy barátja" címen. A felfedezésre vonatkozó adatok a következők: (Tuszkai szövege a Routh-tal való beszélgetés alapján): „Mikor Kolletschka barátja teteménél, illetőleg annak boncolásánál villámszerűén hatotta át a gondolat, hogy a gyermekágyi lázban meghalt anyák ugyanilyen hullafertőzés áldozatai, mint jó barátja, akkor távolról sem gondolt, sőt hetek, hónapok múlva sem arra, hogy a gondolatot, amely mint láz járta át testét, lelkét, valami nagy felfedezésnek tartsa, hanem csak az járt eszében, hogy az osztályon levő, még nem beteg gyermekágyasokat mentse meg a további fertőzéstől. Alig volt nyugalma a tetembontást végig nézni, midőn izgatottan rohant osztályára és az ott alkalmazott személyzet nagy ámulatára magából kikelve, piros arccal, szikrázó szemekkel, lihegése által megtört mondatokban adta ki a paran-