Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy téves az a beállítás, mintha Semmelweis halála után tanítását itthon teljesen elfelejtették volna, s Ambró vitáján (1871) és Fleischer emlékbeszédén (1872) kívül nevét sem ejtették volna ki egészen addig, amíg Hegar könyve (1882) a nemzetközi elismerés megnyilatkozásaként fel nem ébresztette a magyar orvosokat. Kutatásaink eredményeképpen kiderül, hogy kik voltak első hazai követői és a magyar orvosi sajtóban előbb ritkábban és gyengébb hangon, 1870-től egyre határozottabban és gyakrabban említik Semmelweist és a gyermekágyi láz kérdését. 1874-ben már azt is kimondják, hogy a szülészek túlnyomó része elismeri és követi Semmelweis tanítását, 1875-ben pedig a szülészetben és a sebészetben egyaránt természetesnek veszik, hogy az antiszepszíst alkalmazzák. A Semmelweis halálát követő évtized első felében tanai valóban még nem jutottak itthon sem teljes érvényre. Ennek oka a felfedezés újszerűsége mellett tanítványainak kis számában, az orvosi közéletet megosztó ellentétekben, valamint a tanítás igazsága körül főleg a német szülészek közt folyó vitákban található meg. 1870-ig nem volt olyan egyéniség, aki következetes harcot vezetett volna a szembenálló nézetek és torzítások ellen és a tanok széleskörű gyakorlati megvalósítása érdekében. Ebben az időben elsősorban Semmelweis egykori tanársegédeiről és néhány tanítványáról. (Fleischer József, Maizner János, Kreutzer Ferenc, Báthory István, Spányik József, Rezy János, Técsy József, Kézmárszky Tivadar) sikerült bizonyítanunk, hogy ismerték és követték tanítását, s nagy részük írásban is hitet tett mellette. 1870-től gyorsan megváltozott a helyzet. Ambró János fellépése következtében viták zajlottak le, de Ambró következetes harca hamarosan elnémította az ellenzőket. A viták lezajlása után a Semmelweis mellett megnyilatkozók száma is növekszik (a korábbiakon kívül Verebélyi László, Beretzky Endre, Liebmann Mór, Bruck Jakab, Góth Manó, Ráth József). Ezen a téren igen jelentős Fleischer József szerepe: mellőle Semmelweis meggyőződéses híveiként kerültek ki az alorvosok. A semmelweisi taiok terjedése szempontjából fontos, hogy 1870-től már nemcsak a kolozsvári orvos-sebészeti intézetben, hanem a Rókus-kórházban, majd 1873-tól a pozsonyi bábaképző intézetben a gyakorlatban is megvalósították a Semmelweis-féle elveket, s valószínűleg a pesti szülészeti klinikán is legfeljebb a megelőző rendszabályok szigorú és következetes betartásában lehettek hiányosságok. A bábaképzés ügye pedig Semmelweis nevével összekapcsolva indult el a korszerű fejlődés útján. JEGYZETEK 1. Gortvay György—Zoltán Imre: Semmelweis élete és munkássága. Bp. 1966. 237 — 240. 1. 2. Semmelweis és kora. Bp. 1967. 417. 1. 3. Semmelweis és Markusovszky orvosi szemlélete. Orv, Hetil. 1968, 109, 27, 1495 — 1498. 1. Megjelent Orv. Hetil. 1867, 11, Közegészségügy és Törvényszéki Orvostan 1,1 — 12.