Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja

adóval, s éppen ezért javasolta, hogy az Orvosegylet saját költségén nyomattassa ki Ambró művét. Fleischer után a bőrgyógyász Poór Imre, a Gyógyászat szerkesztője szólt az előadáshoz. A szülházakkal kapcsolatban nincsen ellenvetése, Semmelweis tanáról azonban a következőket mondja: ,,...e tekintetben óhajtanám, hogy egyletünk ne mondjon utolsó szót ; teljes meggyőződéssel ragaszkodom ugyan magam is S. gyermekágy-lázi oktanához, de nem oly kizárólag, mint A. tr. úr, mert megvagyok győződve, miszerint a gyermekágyi láznak az állati anyag fölszivatásán kívül egyéb oka is van, különben miképp lehetne megfejteni a falvakon, tiszta magánházaknál előforduló gyermekágyi láz-eseteket ? miképp azt, hogy gyermekágyi láz már Hippokrates stb. korában létezett, holott e fertőzvényes szülházakat csak az utóbbi században állították föl? stb." Végül mintegy provokatív jelleggel azt javasolja, hogy az Orvosegylet egyik ülésére tűzzék ki a gyermekágyi láz aetiológiájának megvitatását. Poór Imre tehát ismét nem mulasztotta el az alkalmat, hogy az „ellentáborba" tartozó Semmelweist még halála után is támadja ugyanazokkal az érvekkel, amelyekkel a Gyógyászat közleményeiben a korábbi évek során többször találkoztunk. A következő felszólaló a fül-orr-gégész Hermann Adolf nem az előadás érdemi részére tesz megjegyzést, hanem helyre akarja igazítani Ambrót, szerinte ugyanis „eleinte S. tnr. csupán a ,cadaverosa infectiot' tartotta a gyermekágyi láz oktanának s csak későbbi viták folytán fogadta el a ,Resorbtion eines zerzetzten thierischorganischen Stoffes

1 nézetét". Ezzel a téves állításával Hermann Semmelweis tanainak felületes ismeretéről tett bizonyságot, s azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy Semmelweis végül mások véleményét volt kénytelen elfogadni. Állítását azonban Ambró Semmelweis saját szavaival azonnal meg is cáfolta. A vitában utolsónak Balogh Kálmán szólalt fel. Ő „a gyermekágyi láz okát jertőzménynek tartja s lényeges különbséget nem lát az ellen-nézetekben." Az élettan professzor Balogh Kálmántól határozottabb kiállást várnánk Semmelweis mellett, hiszen ő 1859-ben végzett a pesti egyetemen, így Semmelweis tanítványa is lehetett, majd kolozsvári működése idején az Orvosi Hetilap rendszeres munkatársa, 1807-től pedig már mint pesti egyetemi tanár Markusovszky mellett gyakorlatilag ő szerkesztette az Orvosi Hetilapot. A Gyógyászatban fennmaradt felszólalásának első fele Semmelweisnek ad igazat, második felével viszont feleslegesnek tartja a vitát, mert nem látja a lényeges különbséget Ambró és Poór álláspontja között. Poór Imre azonban nem elégedett meg azzal, hogy a vitában kifejtette Semmelweis-ellenes álláspontját, hanem „igazának" bizonyítására a Gyógyászatban közvetlenül az orvosegyleti ülésről szóló beszámoló után (35) a Wiener Medizinal-Halle 1804-i (!) évfolyama alapján közli Oppolzer, Rokitansky, Skoda, Virchow és Lange véleményét a gyermekágyi lázról és a szülházakról. 1803-ban ugyanis az új prágai szülőház felállításával kapcsolatban intéztek kérdéseket több tekintélyes német orvosprofesszorhoz. A Gyógyászat az elég terjedelmes eredeti válaszokat erősen lerövidítve közölte, de lényegüket híven adta vissza. Virchow határozottan Semmelweis tanával szemben a gyermekágyi láz főokát a „haj-