Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)
TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - II. Semmelweis közvetlen iskolája
éves tartalomjegyzék szerint „szülészeti térről" (37), ezek azonban nem érintik a gyermekágyi láz kérdését. Ettől kezdve már nem találjuk az Orvosi Hetilap munkatársai között. Csak jóval később, 1881. október 14-én tartott előadást a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulatban „Az új osztrák bábautasítás" címmel, s ez meg is jelent a Társulat Értesítőjében (38). Előadásának bevezetésében összehasonlítja az osztrák és a magyar bábautasítást, s megállapítja: „e/50 pillanatra feltűnik ez utóbbinak nem csak compendiosus rövidsége, hanem egyúttal azon szomorú körülmény is, hogy t.i. a bábák részéről megtartatni szükséges tisztaságról csak a 10-ik pontban van említés téve annyiban, a mennyiben a bába az előírt (de ki által ? hol ? és miféle ?) eszközöket mindenkor jó karban és tisztán tartani köteles. Az olyannyira veszélyes gyermekágyi láz megelőztetése tekintetéből a legapróbb részletekre is kiterjedő tisztaság megtartásából nincs benne említés, holott ez az ezúttal ismertetendő szabályzatban — a bábák ismeretköréhez mérten — kellőképpen van méltatva." Maizner 1881-ben már magától értetődőnek tartja tehát a Semmelweis-féle rendszabályokat a gyermekágyi láz megelőzésében. Korábbi nyilatkozatát azonban nem ismerjük ebben a kérdésben. Szinnyei írói lexikonában megemelíti, hogy „a szülészetben Semmelweis tanainak első hirdetője volt". Hasonlóképpen ír Pataky Jenő, a neves kolozsvári orvostörténész is Maiznerröl (39). Pataky Jenőnek előttünk ismeretlen erdélyi adatok is rendelkezésére állhattak, Szinnyei azonban a Maiznerre vonatkozó adatokat részben ifj. Maizner Jánostól kapta. A család köréből és olyan időben, amikor a Semmelweis-kérdés már eldőlt, kapott adatokat azonban nem fogadhatnánk el teljesen hitelesnek. Maizner elsősége Semmelweis követésében minden bizonnyal túlzás, hiszen pl. Fleischer is megelőzte őt. Hogy ismerte és elfogadta professzora tanítását, az a Semmelweishez fűződő s ismertetett közleményein túlmenően közvetve valószínűsíthető tanársegéde nyilatkozatával is. 1873-ban került Maizner mellé Kolozsvárra tanársegédnek Góth Manó, aki az előző évben a pesti egyetemen szerezte meg doktori oklevelét. Góth 1874-ben az Orvosi Hetilapban megjelent egyik cikkében (40) írja: ,,Míg a hatvanas évek előtt minden nevezetesebb szülész majdnem becsületbeli dolognak tartotta a gyermekágyi láz felett saját nézettel bízni, s ezt különféle — részben igen mesterkélt — érvekkel támogatni, megegyezik jelenleg a szülészek túlnyomó része abban, hogy a gyermekágyi láz fertőzés által jön létre, s hogy ezen fertőzés az esetek nagy többségében bomlásnak indult állati szerves anyagnak a vérbe való felvétele által idéztetik elő. Semmelweisnek a korszakot alkotó tana külföldön is mindinkább elterjed, s halála után pártolja az úgynevezett Semmelweis-féle elméletet a német szülészek azon része is, mely azelőtt Semmelweis ellen élesen kikelt." Valószínű, hogy a kezdő tanársegéd csak professzora nézeteivel megegyező álláspontot mert elfoglalni olyan kiélezett kérdésben, mint akkor a gyermekágyi láz tana volt. S ha Góth és Maizner valóban Semmelweis tanainak követője és hirdetője volt, ez azt jelentené, hogy a sebész- és bábaképzésnek, majd az orvos- és bábaképzésnek a pesti egyetem után legfontosabb központjában, Kolozsvárott is Semmelweis tanaira oktatták az ország jelentős hányadának szülészi gyakorlatát ellátó orvosokat, sebészeket és bábákat. 9 Orvostörténeti Közlemények 55—56.
