Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - II. Semmelweis közvetlen iskolája

írt le (14). A közlemény minden bizonnyal Semmelweis hozzájárulásával és támogatásával jelent meg. Már többen rámutattak arra, hogy Semmelweis sem szóban, sem írásban nem szívesen lépett a nyilvánosság elé, orvosegyesületi előadásaira, nagy könyvének a megírására is csak barátai hosszas unszolására vállalkozott. Ugyanakkor közvetlen munkatársai ösztönzést kaphattak tőle a tudományos munkára. így történhetett, hogy a Semmelweis által végzett császármetszést Fleischer írta le, holott ő csak „segéd"-ként vehetett részt a műtéten. Második, ugyancsak 1857-ben megjelent közleménye a szülészeti klinika 1856—57. tanévi beszámolója (15). Ebben az évben 551 szülés mellett 16 haláleset fordult elő gyermekágyi láz következtében, ezért nem volt alkalmas idő Semmelweis tanainak a méltatására. Ugyancsak 1857-ben jelent meg Fleischer bábák számára írt szülészeti tankönyve (16). Fleischer a könyvet Semmelweisnek ajánlja, s az előszóban kijelenti: „A szülészet tárgyalásában Semmelweis tudós Tanárunk elvei s előadásaihoz ragaszkodtam." Ezek alapján talán úgy is tekinthetjük ezt a könyvet, mint Semmelweis, főként bábáknak tartott egyetemi előadásainak az összefoglalását. A könyvben azonban a gyermekágyi láz megelőzéséről külön nincsen szó, hanem csak az általános tisztasági elvek betartását írja elő. Egyik késői bírálója meg is állapítja: „egyszerűen csak a tisztaságot hangsúlyozza, de desinfectióról nem szól, sőt az épenszült külrészeknek megtisztítására az igazi antiseptikusok által perhorreskált szivacsokat említ fel" (17). Ne felejtsük el azonban egyrészt azt, hogy ez a szülészeti tankönyv bábák számára készült, akik boncolással és a fertőzés szempontjából súlyos veszélyt jelentő sebek kezelésével nem foglalkoztak. Másrészt pedig Semmelweis elméletét részletesen csak a következő évben, 1858. január 2-án kezdődő előadássorozatában fejtette ki először, az előadás csak azután jelent meg az Orvosi Hetilapban, s csak azután fogott hozzá Semmelweis nagy könyve megírásához. Egyetemi előadásaiban is nyilvánvalóan csak a tanítás körül kiélesedő vita következtében foglalt el egyre nagyobb helyet a gyermekágyi láz kérdése. Fleischer könyvét később átdolgozta és másodszor is kiadta 1869-ben (18). A gyermekágyi láz kérdésében az új kiadás nem hozott változást, itt is csak a tisztaságról beszél, de fertőtlenítésről nem. A könyv 1874-ig volt használatban a bábaképzésben. Semmelweis korszakalkotó művének megjelenése után a Gyógyászatban terjedelmesebben ismertette a gyermekágyi láz tanát. A közleményt valószínűleg felkérésre írta, hiszen az I860 októberében megjelent könyvet az akkor induló Gyógyászat első számában, 1861. január 5-én — első könyvismertetésként — Földvári egyszer már bemutatta (19). A szerkesztő azonban lapalji jegyzetben kijelenti: „Szándékosan rövidítettük meg e helyütt a tudós tanár gyermekágyi láz felőli tanának közlését, mivel a tárgy érdekénél fogva külön cikkben akarunk arra később visszatérni". Poór Imre, a Gyógyászat szerkesztője tehát akkor már felkérhette Fleischert a cikk megírására. Fleischer közleménye (20) 1861. május 18-án jelent meg, s elsősorban a gyermekágyi láz aetiologiáját foglalja össze Semmelweis könyve alapján, kitér azonban — bár rövidebben — a megelőzés kérdéseire is.