Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Réti Endre: Van-e „Semmelweis betegsége"-probléma?

Réti Endre : ... „Semmelweis betegsége" 117 történni. Július 20-án vagy júl. 31-e, ez a két nap szerepel, mint Bécsbe szállításának időpontja, a kórházi felvétel kelte júl. 31. Orvostársainak július 29-Íki dátummal kiállított bizonyítványa az utóbbi időpont mellett szól. Nyirő tankönyvi jellemzése szerint már régóta delirálnia kellett volna : „A bevezető szak rendszerint igen gyorsan múlik és a delírium eléri a csúcsot". A Nyirő által jelzett delíriumtünetek Semmelweis esetében nem jelentkeztek, vagy ha igen, az már csak az elmegyógyintézetben történt, amiről azonban tudomásunk nincsen. Osteomyelitist követő sepsises delíriumról, amely láz nélkül folyik le, az irodalomban nem találunk nyomot. Az acut osteomyelitisről Hedri Részletes sebészet (9) c. könyvében így ír : „Az általános tünetek rendszerint hirtelen fellépő nagy fájdalommal kezdődnek, melyet magas, 39—40°-os láz követ gyakori hidegrázás kíséretében. A pulzus szapora, 120—140-es üres, könnyen elnyomható. Bevont nyelv, gyors légzés, száraz, kipirult bőr, étvágytalanság a jellemző tünetek. Később az általános szepszis tünetei lépnek előtérbe, intermittáló lázmenettel (endocarditis, pneumonia, pleuritis, nephritis stb.) a legsúlyosabb esetekben a magas lázhoz delírium (eszméletlenség) társul, és ilyenkor a kimenetel halálos lehet." Glauber Az orthopaedia tankönyve (10) osteomyelitis-fejezetében azt írja, hogy „a klinikai tünetek legtöbbször fájdalommal jelentkeznek... Az általános tünetek (láz, elesettség, étvágytalanság) megelőzik a helyi tüneteket, vagy azokkal egyidejűleg jelennek meg." Osteomyelitis, szepszis és ezt követő delírium láz nélkül tehát nincsen. A kifejlődő fertőzésnek már az elmezavar jeleit megelőzően heveny tünetekkel kellett volna jelentkeznie, amelyet a Balassa-színvonalú sebész és a Bókay-, Wagner-szintű kitűnő diagnoszták minden kétséget kizáróan 100 évvel ezelőtt is felismertek volna. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy Wagner az elsők között volt, talán az első, aki Magyarországon a hőmérőt alkalmazta. (11) Ilyen módon tehát nem áll rendelkezésünkre olyan adat, amely a szepszises delírium hipotesisét alátámaszthatná. Végeredményben Zoltán Imre professzor legutóbb kifejtett nézetét tehetjük magunkévá: „örvendetes, hogy a történetkutatók törekszenek a történeti igazság tárgyilagos megvilágítására, de örvendetes mindenekelőtt, hogy abban mindenki megegyezik, hogy Semmelweis emberi nagyságát és felfedezése jelentőségét nem érinti a kérdés, hogy élete utolsó éveiben szenvedett-e és milyen betegségben. A halála óta eltelt több mint 100 év orvostudományának eredményei, a bakteriológia kialakulásától az antibiotikumok megszületéséig, minden vonatkozásukban Semmelweis felfedezésének igazát bizonyítják, annak lényegéhez nem tettek semmit, de el sem vettek belőle"{\2).