Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Simonovits István: A magyar egészségpolitika 25 éve

b) A kórházon kívüli ellátás fejletlensége szükségessé tette a szakorvosi rendelőintézetek, körzetek, üzemi egészségügy gyorsított fejlesztését. Az egészségügyi hálózat egyes ágazatainak fejlődéséről az alábbi pár adat ad képet: Év 1947 1956 Növekedés 1947hez viszonyítva Abszolút szám, % Orvosok száma 8 902 13 830 4 928 + 55,4 Középfokú eü. dolgozók száma 29 850 33 239 3 389 + 11,4 Szakorvosi rendelőintézetek napi átlagos óraszáma 4 800 16 490 11 690 + 243,5 Kórházi ágyak száma ebből: tbc 40 350 47 603* 6 050 64 888 64 888 10 877 24 538 17 285 4 827 + 60,8 + 36,3 + 80 Bölcsődei helyek 1 000* 25 608 24 608 + 2460,8 Szociális otthoni férőhelyek száma 8 000 18 319 10 319 + 129,0 * 1944. évi adat. A táblázatból látható, hogy a felszabadulás után legnagyobb mértékben a szakorvosi rendelőintézeti hálózatot kellett fejleszteni: 1947—1956 között az összes orvos-létszámnövekedés a kórházi ágyszámnövekedés +60,8%, a szakorvosi rendelőintézeti órák napi átlagának emelkedése +243,5%. A nagy szakorvosi rendelőintézetek elsősorban az ipari megyékben, emellett a rendkívül rosszul ellátott mezőgazdasági megyékben épültek ki. Nagy jelentőségű, hogy a közegészségügy-járványügy régi vezető intézete, az OKI mellett két új országos feladatokat ellátó intézet létesült: az Országos Élelmezéstudományi Intézet (OÉTI) (1951) és az Országos Munkaegészségügyi Intézet (OMI) (1951). Űj korszakot jelent a közegészségügyi-járványügyi hálózat kiépítése, a hatósági jogkör megadása az egészségügyi szolgálatnak, 1953-ban kezdetét veszi a KÖJÁL-ok kiépülése. A lakosság egészségügyi helyzete tovább javult. Ha azt vizsgáljuk, hogy ebben a korszakban milyen betegségek visszaszorítása adta a fő feladatot, a heveny fertőző betegségek közül elsősorban a hepatitist, a dysenteriát kell kiemelnünk. Ebben a korszakban még jobban kibontakozott a tuberculosis és csecsemőhalandóság elleni küzdelem, de már előtérbe kerültek az új népbetegségek, a „civilizációs" megbetegedések, s kiépültek e betegségek elleni küzdelem bázisai: az új „országos" intézetek.