Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a XV-XVI. század fordulóján
jutott orvosok követték patrícius kollégáik példáját és vagyonuk egy részét kereskedelembe fektették. Az általában egyetemet nem végzett patikárusok tekintélyüket pedig éppenséggel a kereskedelemnek köszönhették. Az egyik legfontosabb kereskedőcsoport tagjaiként érvényesültek, nem pedig a gyógyászatban játszott szerepükért. Egészen másként kell a borbélyokat és fürdősöket értékelnünk. Ők az iparossághoz számítottak, társadalmi helyzetük tehát a céhpolgárságénak, a középkori város középpolgárságának felelt meg. Bár külföldi adatok szerint — különösen a fürdősök — nem részesültek megbecsülésben, és „becstelennek" (unehrlich) számítottak, ennek a szemléletnek sem helyességét, sem helytelenségét Budán nem tudjuk igazolni [113]. Vagyoni viszonylatban a borbélyok a tekintélyesebb, a fürdősök a szegényebb iparosokhoz tartoztak, azonban az előbbiek közül is csak azok tudtak a patríciátusba, vagy még magasabbra emelkedni, akik az uralkodó szolgálatában állottak. JEGYZETEK [1] L. pl. Horváth Henrik: Zsigmond király és kora (Budapest Székesfőváros Várostörténeti Monográfiái VIII.), Bp., 1937, 93. — Balogh Jolán : A művészet Mátyás király udvarában, I. k. Bp., I960, 653 — 54. — Fógel József : II. Ulászló udvartartása (1490—1516), Bp., 1913, 93 — 95. — Uo. : II. Lajos udvartartása 1516—1526, Bp., 1917. 79-81. stb. [2] L. pl. Herczeg Árpád: Manardus János (1462 — 1536) magyar udvari főorvos élete és művei, Bp,, 1929. — Farkaslaki Hints Elek: A középkori orvostudomány. Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében (Különös tekintettel a magyar viszonyokra) II. k. Bp., 1939. — Korbuly György : Egészségügyi állapotok (Magyar Művelődéstörténet II. k. Magyar renaissance, é. és h. n.). 365—380. — Englönderné Brüll Klára: Orvosok és kórházak PestBudán a legrégibb időktől a városok egyesítéséig, Bp., 1930, 20—29. stb. [3] Vö. Korbuly i. m. 365. skk. [4] L. fenn az 1. j.-ben id. irodalomban említetteket. Egy-két kiegészítés: II. Ulászlónak. Brixeni (nem brissiai!) Lőrinc nem sebésze, ahogy azt Fógel írta (II. Ulászló, i. m. 95), hanem orvosa volt. „Laurentius de Brixia italus medicus ... regis Hungarie" Orsz. Lt. Középkori Gyűjtemény (a továbbiakban Dl.) 46950. — Az 1514-ben említett Leo remete királyi orvos (Fógel: II. Ulászló i. m. 94.) már 1506-ban királynéi orvos volt, excellenti doctore domino Leone heremita phisico reginalis maiestatis" ... Archives du Château du Vígan I. B. 1/3. (Az oklevél fényképmásolatát Franciaországból Vajay Szabolcs barátom (Párizs) szíves segítségével kaptam meg, amit ezúton is köszönök.) — Megjegyzem, hogy az oklevelet feldolgozó Jean Lartigaut (La succession de Jean de Gozon Grand maître de la maison du roi de Hongrie. = Revue de Rouergue, 19. 1965. 374.) a R lis M tis rövidítést tévesen Regalis Maiestis-ra oldotta fel, és így királyi orvosnak nevezte. i[5] A fizetés egy részével adós maradt.—Fügedi .EnTc.* Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén, = Századok 94. 1960. 552. Összehasonlításul egykét adat. Egy jobbágytelek évi királyi adója 1 Ft, egy ökör ára 2 —3 Ft volt. Olyan tekintélyes szabad királyi város, mint amilyen Kassa volt, 1489-ben, tehát akkor, amikor Hippolit érsek orvosát 200 Ft évi fizetéssel fogadta fel,
