Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a XV-XVI. század fordulóján

jutott orvosok követték patrícius kollégáik példáját és vagyonuk egy részét keres­kedelembe fektették. Az általában egyetemet nem végzett patikárusok tekinté­lyüket pedig éppenséggel a kereskedelemnek köszönhették. Az egyik legfonto­sabb kereskedőcsoport tagjaiként érvényesültek, nem pedig a gyógyászatban játszott szerepükért. Egészen másként kell a borbélyokat és fürdősöket értékel­nünk. Ők az iparossághoz számítottak, társadalmi helyzetük tehát a céhpolgár­ságénak, a középkori város középpolgárságának felelt meg. Bár külföldi adatok szerint — különösen a fürdősök — nem részesültek megbecsülésben, és „becs­telennek" (unehrlich) számítottak, ennek a szemléletnek sem helyességét, sem helytelenségét Budán nem tudjuk igazolni [113]. Vagyoni viszonylatban a bor­bélyok a tekintélyesebb, a fürdősök a szegényebb iparosokhoz tartoztak, azonban az előbbiek közül is csak azok tudtak a patríciátusba, vagy még magasabbra emelkedni, akik az uralkodó szolgálatában állottak. JEGYZETEK [1] L. pl. Horváth Henrik: Zsigmond király és kora (Budapest Székesfőváros Várostörténeti Monográfiái VIII.), Bp., 1937, 93. — Balogh Jolán : A művészet Mátyás király udvarában, I. k. Bp., I960, 653 — 54. — Fógel József : II. Ulászló udvartartása (1490—1516), Bp., 1913, 93 — 95. — Uo. : II. Lajos udvartartása 1516—1526, Bp., 1917. 79-81. stb. [2] L. pl. Herczeg Árpád: Manardus János (1462 — 1536) magyar udvari főorvos élete és művei, Bp,, 1929. — Farkaslaki Hints Elek: A középkori orvostudo­mány. Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében (Különös tekintettel a magyar viszonyokra) II. k. Bp., 1939. — Korbuly György : Egész­ségügyi állapotok (Magyar Művelődéstörténet II. k. Magyar renaissance, é. és h. n.). 365—380. — Englönderné Brüll Klára: Orvosok és kórházak Pest­Budán a legrégibb időktől a városok egyesítéséig, Bp., 1930, 20—29. stb. [3] Vö. Korbuly i. m. 365. skk. [4] L. fenn az 1. j.-ben id. irodalomban említetteket. Egy-két kiegészítés: II. Ulászlónak. Brixeni (nem brissiai!) Lőrinc nem sebésze, ahogy azt Fógel írta (II. Ulászló, i. m. 95), hanem orvosa volt. „Laurentius de Brixia italus medi­cus ... regis Hungarie" Orsz. Lt. Középkori Gyűjtemény (a továbbiakban Dl.) 46950. — Az 1514-ben említett Leo remete királyi orvos (Fógel: II. Ulászló i. m. 94.) már 1506-ban királynéi orvos volt, excellenti doctore domino Leone heremita phisico reginalis maiestatis" ... Archives du Château du Vígan I. B. 1/3. (Az oklevél fényképmásolatát Franciaországból Vajay Szabolcs barátom (Párizs) szíves segítségével kaptam meg, amit ezúton is köszönök.) — Megjegyzem, hogy az oklevelet feldolgozó Jean Lartigaut (La succession de Jean de Gozon Grand maître de la maison du roi de Hongrie. = Revue de Rouergue, 19. 1965. 374.) a R lis M tis rövidítést tévesen Regalis Maiestis-ra oldotta fel, és így királyi orvosnak nevezte. i[5] A fizetés egy részével adós maradt.—Fügedi .EnTc.* Az esztergomi érsekség gazdál­kodása a XV. század végén, = Századok 94. 1960. 552. Összehasonlításul egy­két adat. Egy jobbágytelek évi királyi adója 1 Ft, egy ökör ára 2 —3 Ft volt. Olyan tekintélyes szabad királyi város, mint amilyen Kassa volt, 1489-ben, tehát akkor, amikor Hippolit érsek orvosát 200 Ft évi fizetéssel fogadta fel,

Next

/
Thumbnails
Contents