Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Zsebők Zoltán: Visszaemlékezés a magyar egészségügy megszervezésére, 1945-1948

felépítettük az Orvos-Fizikai,; Közegészségügyi és a II. sz. Kórbonctani Intézetet is a Budapesti Egyetemen. Klinikai rangra emeltük a Központi Röntgen Intézetet. Kötelező tárggyá tettük az orvosképzés 1947-es reformjával mindazt, amelyről úgy gondoltuk, hogy a gyakorló orvosképzésben szükség van rá. Sokszor kerültünk azonban olyan feladatokkal szembe, amelyeket nem tudtunk megoldani. Viszont a mérleg pozitív oldalán áll, hogy az orvosi fakultásokon megszüntettük a díjtalan állásokat, s egy csapásra a budapesti orvosi fakultáson 1200 új állást szerveztünk az addigi napi és órabéres állásban dolgozók számára. Nem lehet mindent elsorolni, és ma már nem is értem, hogy volt minderre időnk és erőnk. Említettem már, hogy nem lehetett volna ezeket a feladatokat megoldani, ha nem lettek volna kitűnő munkatársaim. Nem tehetem, hogy legalább egyikmásiknak a nevét ide ne írjam. Gondolok itt dr. Jenes Árpádra, dr. Draskóczy Mihályra, dr. Hollán Pálra, dr. Sujbert Pálra, dr. Ferenczy Emilre és így tovább, hálával és szeretettel gondolok vissza azokra a munkatársaimra, akik lankadatlanul velem együtt dolgoztak, akik az én hitemet a maguk hitével erősítették. Ilyen és hasonló töredékek azok, amelyek ezt a korszakot jellemzik. Több, mint 20 év távlatából talán érdemes ezekre visszagondolni. Annál inkább, mert ki tudja ma már azt, hogy milyen körülmények voltak a háború befejeztével a debreceni egyetemen, ahol azért kellett küzdenünk, hogy a sertéshizlalás a klinikai épületek mellett barkácsolt disznóólakban szűnjön meg. Ki tudja azt, hogy a tihanyi Biológiai Intézet igazgatója, Beznák professzor az infláció időszakában felvette a Minisztériumban a munkatársai fizetését, leszaladt a pénzzel a közeli tőzsdére, aranyat vásárolt a pénzen, azt vitte le Tihanyba, ott szétmérték aszerint, kinek mennyi járt?! Ha nem ezt tette volna, két nappal később, amikor az akkori közlekedési viszonyok mellett leért a pénzzel, az már úgyszólván fületlen gombot sem ért volna. Vagy mondjam-e azt, hogy hány felé kellett igazságot tennünk, amikor azt kívánták tőlünk, hogy vegyünk fel mindenkit az egyetemekre, aki korábban nem juthatott be? Ennek eredményeként pl. a budapesti orvosi fakultáson 1000-es évfolyamok jelentkeztek, ami az egyetemet szinte bénult helyzetbe hozta. A különleges feladatok közé tartozott, hogy pl. biztosítottunk munkahelyet, segítséget mindazoknak, akik kiváló tudósok voltak. így pl. Balogh Ernőnek, Huzella Tivadarnak és másoknak. Hálával gondolok azokra az orvostársaimra, mint Balogh Károlyra, Purjesz Bélára, Fornet Bélára, akik a budapesti, szegedi, illetve debreceni egyetemek dékánjai-, rektoraiként mindenben támogattak engem. Ennek a korszaknak, s a négypártos koalíciónak minden nehéz következményét hurcolnunk kellett. Megmutatkozott ez minden tanszékkel kapcsolatosan. Amikor pl. a budapesti orvosi fakultás három sebészeti tanszékének betöltéséről volt szó, a személyeket illetően a koalíciós megegyezést sehogyan sem tudtuk létrehozni, annak ellenére, hogy mind a három jelölt kiváló szakember volt. Végül is az országgyűlés elnöke által összehívott értekezlet döntött úgy, hogy javaslatunk elfogadásra kerüljön. Egyre többször felvetették egyesek ez időben azt a kérdést, hogy rendezni