Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Simonovits István: A magyar egészségpolitika 25 éve

Kiépült az Állami Közegészségügyi Felügyélet és a közegészségügyi-járványügyi állomások rendszere. Kiépült a gyógyító-megelőző hálózat, az anya- és csecsemővédelem, az orvosképzés szervezete, a gyógyszertári hálózat, a szociálpolitika szervezete stb. Az orvosok számának alakulásáról az 1. sz. táblázat és a 2. sz. grafikon ad képet. 1. tábla Orvosok száma Év Budapest Vidék Ország absz. szám % absz. szám % absz. szám j % 1938 4818 45,5 5 772 54,5 10 590 100 1945 2848 39,3 4 392 60,7 7 240 100 1947 8 902 100 1949 9 609 100 1950 4603 45,0 5 626 55,0 10 229 100 1955 6093 46,1 7 111 53,9 13 204 100 1960 6576 43,0 8 730 57,0 15 306 100 1965 7618 40,3 11 283 59,7 18 901 100 1968 8390 39,6 12 810 60,4 21 200 100 A szakorvosi rendelőintézetek napi átlagos óraszáma az 1947-es 4800-ról 1908-ban 28 675-re emelkedett: az emelkedés 497,7%-os. (Lásd 3. grafikon, 2. táblázat). Ezek a táblázatok azt is mutatják, hogy Budapest egészségügyi ellátásának állandó fejlődése mellett a vidék orvosellátottsága, szakorvosi rendelői ellátottsága, kórházi ellátottsága gyorsabban fejlődött, s ezzel nagy lépést tettünk előre Budapest és a megyék egészségügyi ellátottságában fennálló nagy különbségek csökkentésében. A kórházi-klinikai ágyak száma az 1945-ös 27 000-ről 1968-ra 81 004-re emelkedett, az emelkedés 189,3%-os (3., 4. tábla). Szociális otthoni férőhelyek száma az 1947-es 8000 férőhelyről 1968-ra 25 804-re emelkedett. Az emelkedés 1-222,6%-os.