Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

ADATTÁR - Horánszky Nándor: Ifj. Bene Ferenc párizsi útinaplója 1826-ból

IFJ. BENE FERENC PÁRIZSI ŰTINAPLÓJA I826-BÓL HORÁNSZKY NÁNDOR Tfj. Bene Ferenc, a nagyérdemű id. Bene Ferenc fia [1] 1803-ban született Pesten. Atyja mellett sokoldalú érdeklődésű férfiúvá lett, aminek e napló is bizonysága. Ismeretes, hogy id. Bene Ferenc az elmebetegügy fejlesztése érdekében több, jobbára meg nem valósult javaslatot tett. Érthető tehát, hogy fia is különös érdeklődéssel fordult az elmeügy felé [2], //;. Bene Ferencről, munkásságáról keveset tudunk. A látszat szerint visszavonult életet élt, orvosi gyakorlattal sem foglalkozott, az érvényesülés, a szereplés vágya nem hajtotta. A Pesti Kir. Orvosegyesületnek megalapításától tagja, egy időben pénztárosa, majd alelnöke volt. Az Egyesületben egyetlen alkalommal tartott betegbemutatást. 1859-ben az Orvosegyesület elhalt elnöke, Eckstein Frigyes felett ő tartott emlékbeszédet. Hogy visszahúzódó természete ellenére tiszteletnek örvendhetett, bizonyítja, hogy az Egyesület 1875-ben tiszteleti tagjává választotta. A Pesti Egyetemen az 1841—42-es és 1843—44-es tanévben „az orvosi rendőrség és törvényszéki orvostan" helyettes tanára volt. 1881. április 29-én bekövetkezett haláláról az Orvosi Hetilap és a Pesti Napló csak szűkszavúan emlékezik meg. Psychiatria-történeti érdeme, hogy az Orvosok és Természetvizsgálók 1847-es soproni Vándorgyűlésén a figyelmet az elmebetegügyre terelte. „A lélekkórtan [psychiatria] köréből szedett vizsgálatok" című előadása azonban csak 1863-ban kerülhetett sajtó alá. Sajnálattal emlékezik meg Magyarországnak ezen a téren való nagy elmaradásáról. Szóvá teszi az elmebetegek hiányos ellátását, néha börtönnél is rosszabb elhelyezésüket, a velük való mostoha bánásmódot és a velük szemben fennforgó előítéleteket, amely körülmények mind csak a gyógyítás kárára vannak. Megemlékezik külföldi utazásairól, amely alkalmakkal megismerkedett Pinellel, Esquirolhl, Conollyval. A látottakról, különösen a betegek foglalkoztatásáról, szórakoztatásáról dicsérettel emlékszik meg. Conolly „általános nevelés" módszerét kitűnőnek tartja. Szerinte egy elmegyógyintézet vezetésébe csak orvos szólhat bele, az válassza meg munkatársait is, az ápolókat. Ezeket ne tekintse alárendelteknek, hanem segítőinek [3]. Az előadás humánus szelleme feltűnő. A felhozott példák bizonyítják, hogy a szerző saját tapasztalatából beszél. Ismeretes, hogy id. Bene Ferenc pártolta a fiatal orvosok külföldi tanulmányútjait és azok elősegítésére „utazási ösztöndíjat" alapított. Ennek az ösztöndíjnak segítségével járhatták be magyar elmeorvosok