Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Tóth Tibor: Az uradalmi orvosi állás megszervezése a Somogy megyei mernyei uradalomban (1830)

Bizonyos javulást jelentett, hogy 1818-ban megszervezték a második megyei fizikusi állást, majd egymás után sorra nevezték ki a járási székhelyek orvosait is. 1831-ben a vármegyében 5 orvosdoktor, 19 magister, 3 civilis kirurgus és két nem diplomás orvos működött [5]. A megye székhelyétől viszonylag távol eső, belső-somogyi falvakban — köztük a tárgyalásra kerülő mernyei uradalom községeiben is — az egészségügyi ellátás, a többi periférikus helységhez hasonlóan a szükséges minimumot sem érte el. A nagy orvoshiánnyal is összefüggő ellátatlanság, ha nem is azonos súlyíyal, de hasonló módon érintette a vidéknek a várostól általában pénzügyi okokból állandóan távol élő kis- és középbirtokos nemességet is. Az orvostartás költségeit egyedül vállalni nem tudó érdekeltek tehát csak társaságokba csoportosulva próbálkozhattak meg az orvostartással. így tették ezt a Richter doktort alkalmazó kaposvári nemesek is, és ezt a megoldást választották a geszti, szentgáloskéri és mocsoládi birtokosok is [6], Az orvosi állás létesítésével kapcsolatos tervezgetések e tájon csak 1829 —30-ban kerülhettek kivitelezésre, miután a piaristák mernyei uradalmának élére a beteges Ugróczi Ferenc került jószágkormányzónak. Levele, amelyben a társulatot alakító 14 környékbeli birtokost értesítette arról, hogy a rendi káptalan orvosával történt megbeszélése alapján lehetőség nyílik „egy helybenhagyott, értelmes és már tapasztalt, nem pedig valamelly újontz Seb-Orvost" szerezni, 1829. december 1-én kelt. A terv kivitelezését annál is inkább fontosnak tartotta, mert — mint írja — „a Nemes Vármegye Orvossai távolabb, és úgy elfoglalva lennének, hogy őket legnagyobb szükségben is vagy nehezen, vagy éppen nemis lehetne megkapni, vagy legfellyebb akkor jelennének meg, midőn a betegen segítteni már sem tudományokban, sem hatalmokban nem leend" [7]. A kedvező hír közlése után Ugróczi kérte az érdekelt birtokosokat, hogy az orvos fizetéséhez szándékolt anyagi hozzájárulásukat közöljék vele. A megküldött értesítésre azonban, a korábbi lelkesedés ellenére, mindössze egyetlen válaszlevél érkezett, Kacskovics Mihály mocsoládi birtokostól, aki egyúttal a mernyei uradalom jogtanácsosa is volt. December 4-én kelt levelében kérte tisztázni, hogy az alkalmazandó orvos teljesen az uradalom salariusa lesz-e, vagy nem. Első esetben ugyanis ő és családja, mint uradalmi ügyvéd, joggal számíthat a majdani ingyenes gyógykezelésre. A második alternatíva értelmében pedig azt javasolta, hogy az orvos fizetésül szánt évi 1000 forintot az érdekelt családok létszámától és az orvos székhelyétől, Mernyétől való távolságától függően osszák fel. Majd közölte, hogy ez utóbbi esetben ő 50 forinttal hozzájárul az orvostartás költségeihez. Bár Kacskovicson kívül a több érdekelt nem jelezte szándékát, Ugróczi nem hagyta az ügyet elaludni, és 1830. január 10-én meghívólevelet íratott az érdekelt birtokosoknak. E levélben január 17-re valamennyiüket meghívta magához egy, az orvosalkalmazás ügyét illető tanácskozásra. Ez a második felszólítás eredményesebbnek bizonyult, és a kijelölt időpontban két fő kivételével valamennyi érdekelt birtokos megjelent a mernyei jószágkormányzói lakban. A tárgyalások eredményeképpen egy hét pontban rögzített megegyezésre jutottak. Eszerint a megbízandó orvos fizetését a szabad lakáson kívül 1000 váltó forintban határozták meg, amely összeget három évre előre megajánlották. Az összeg felét