Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Ruttkay László: Trencsénteplic fürdő a XVIII. században és a XIX. század elején

egy hely, névszerint Teplic, amelynek kellemes meleg és rendkívül tiszta a vize, s amelyet a szepesi grófok (Zápolya István is Szepes megye grófja és főispánja volt) igen kellemes nyári tartózkodási helyüknek tekintenek. Elmondja továbbá, hogy a szepesi grófok nemcsak Trencsén várát erősítették meg és tették „bevehetetlen" erősséggé, hanem sokat tettek környékének, így Teplicnek csinosítása érdekében is. Zápolya István, majd fia azonban csak 1528-ig bírták Trencsént, mert akkor L Ferdinánd császár tábornoka, Katzianer ragadta azt el az egész „Trencséni grófsággal" együtt. A tábornok azonban szintén csak rövid ideig volt ura ennek a birtoknak, amely néhány év múltán részben eladás, részben ajándékozás jogcímén Thurzó Mihály tulajdonába jutott, majd ugyancsak rövid időre a Forgách grófoké lett, végül pedig Illésházy István kapta meg. Ő és utódai több mint 250 éven át voltak urai Trencsénnek és azzal együtt Trencsénteplicnek is. Az Illésházyak voltak azok, akik a fürdőt az akkori és későbbi Felső-Magyarország egyik legismertebb és legkedveltebb fürdőhelyévé fejlesztették, az igényeknek megfelelő „modern" fürdővé építették ki, amelyet Magyarországon kívül sok vendég látogatott meg nemcsak a szomszéd Morvaországból és Lengyelországból, hanem a távolabbi Poroszországból, Ausztriából, Moldvából, sőt Oroszországból is. Teplic-fürdő meleg forrásainál gyógyította köszvény ét több alkalommai Wesselényi Ferenc nádor is, és egyes újabban feltárt adatok szerint a nádor 1666-ban nem Stubnya fürdőben, hanem Trencsénteplicen találkozott Zrínyi Péterrel s több közép- és kisnemessel az összeesküvés előkészítése végett. Wernhemél részletesebben foglalkozott Tepliccel a morvaországi országos főorvos (Landesphysicus), az erdélyi származású Kolozsvári Jordán Tamás [4]. Leírása, amely cseh és későbben latin nyelven is megjelent, Trencsénteplicnek akkori helyzetéről azonban egyáltalán nem festett kedvező képet. Erősen megkritizálta az akkor ott uralkodó viszonyokat. Kifogásolta a vendégek kényelmetlen elhelyezkedési lehetőségeit, a célnak egyáltalán meg nem felelő fürdőberendezéseket. Leírása szerint gyógyulást kereső betegek kénytelenek fából összetákolt kunyhókban lakni vagy a fürdő körül magukkal hozott sátrakkal megelégedni. Maguk is főznek, mert a fürdőtelepen vendéglő egyáltalán nincsen. A főorvos azt is elmondta, hogy a rómaiak uralma után, akik már ismerték a tepliczi víz gyógyító hatását, a Vág völgyén délfelé szlávok húzódtak le és telepedtek le ott. Ezt követően a XVII. század folyamán már több külföldi szerző emlékezett meg a magyarországi fürdők ismertetésénél Trencsénteplicről is. így Andreas Baccius, aki római polgár és V. Sixtus pápa orvosa volt, a „De Thermis" c. munkájában (Róma, 1022.) már szintén megemlékezik Trencsénteplicről, Ismertetik a fürdőt az angol Browne, Beneschovinus [5], Raygerus (Rayger), a XVIII. században pedig Andreas Hermanus, Thermophilus Moravus, Andreas Adami, Kieszwetter, Cranz, La Longue, Korabinski stb. Dr. Aloys Cárinak, cs. kir. morvaországi physicusnak 1826-ban kiadott monográfiája, amely nélkülözi ugyan magának a fürdőtelepnek és ásványvíz-forrásainak pontos topó- és fiziográfiai leírását, különösen Teplic vizének megfelelő elemzését (bár a vizet maga Carl is analizálta), és nem találunk leírásában tapasz -