Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Frankl József: Adatok Somogy megye egészségügyének XVIII-XIX. századi történetéből

ket, köztük egy lázcsillapítót, a családi antidysenteriás port és saját compositióit. Összesen 180 betegről számolt be, akiknek fele dysenteriás volt, 40 maláriában, a többi egyéb betegségekben szenvedett. A malária akkor még endemiás volt megyénkben. Mindenkit ingyen kezelt és ingyen látott el gyógyszerrel. 200 év távlatából nem lehet megállapítani, tudásvágya vagy emberszeretete volt-e nagyobb! A II. térkép Gömöry „körzetét" mutatja. A feltüntetett helyekről származtak azok a betegek, akikről — a járványokon kívül — beszámol. Eredményei nagyon jók, pedig sikertelen kezeléseiről is említést tesz. Gömöry valószínűleg 1770-ben adta át helyét utódjának. A helytartótanács ugyanis az általa 1770. márc. 8-án elrendelt adatszolgáltatás alapján [15] latin nyelvű összesítő kimutatást készített, s ebben „Az orvosok neve" című rovatban két név van feltüntetve, de mindkettő át van húzva. Az áthúzás alatt az alábbi bejegyzés olvasható: „Gömöry Dávid, ki orvosdoktori képesítését Jénában szerezte meg. Most pedig First János Adám, de róla nem jelenti a megye, hogy van-e orvosdoktori képesítése." E kimutatásban a Gömörytt vonatkozó adat helytelen, mert Jénában az apját avatták, aki szintén Gömöry Dávid volt; a fiú, a Somogy megyei főorvos Vindobonában, azaz Bécsben szerezte meg diplomáját. A másik adat is hibás. Az új főorvos pontos neve „Friesel József János. Dissertatio inaug. med. de apoplexia. Vindobonae. 1709" [10]. Mind Gömöry, mind Friesel megyei tisztiorvosi fizetése évi 500 Ft volt, aminek közlése után ez a mondat következik: „Az orvos ennek ellenében köteles a szegényeket ingyen gyógykezelni" [15]. 1771-ben a megyében 13 kirurgus működött [15]. Ezek részben Gömöry, részben Friesel előtt tették le az approbatiós vizsgát, amelyet a helytartótanács utasítására a vármegye máj. 7-én rendelt el [15]. E rendelet visszamenő hatályú volt, s a borbély-kirurgusokra, gyógyszerészekre és bábákra egyaránt vonatkozott. Mindenkinek meg kellett jelennie egy bizottság előtt, amely a megyei főorvos javaslatára adta ki a működési engedélyt. Gömöry gyors távozásában talán szerepet játszott az is, hogy lakása egészségtelen és kicsiny volt. A megye vezetői is belátták, hogy csak úgy tudják Frieseh megtartani, ha megfelelő lakásról gondoskodnak számára. Amint a közgyűlési jegyzőkönyv igazolja: 1771. I. 29-én a Kaposvárott tartott közgyűlés elhatározta, hogy a Kaposvárott levő, régi megyei orvosi házat, amelynek csak egy része volt téglából, szilárd anyagból újjáépítteti. Egyben az orvosra való tekintettel a lakás kibővítését is megszavazták [10]. Egyelőre nem tudjuk, hogy Friesel meddig Működött Kaposvárott. A nyolcvanas évek megyei főorvosára azonban néhány pontos adattal rendelkezünk. Weszprémi Succinctájának IV. kötetében Torkos János dr. munkáinak tárgyalása kapcsán egy lábjegyzetben felsorolja Magyarország összes orvosait, akik a megyékben és részekben 1781. okt. 20-án működtek: „Qui sint Comitatuum et Districtuum Medici provinciales in universo Hungáriáé regno, tempore hoc degentes". Somogy megyében Müller Józsefet említi: „In Simighiensi Comitatu Ios. Müller". Külön megemlítjük, hogy Weszprémi a IV. kötet végén — szokása szerint — névsorban közli azoknak a kiváló orvosoknak nevét, akikről a követ-