Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Osváth Zsuzsa: Schoepf Merei Ágost Angliában

szik, hogy műve valamiféle gyermekgyógyászati kézikönyv legyen, bizonyára nem ezt, hanem az 1851. évi, a gyermekbetegségekről szóló általános, alapvető előadásait köti egybe a speciálisabb vonatkozású fő résszel. Ilyen könyvről azonban mind forma szerint, mind hangvételében szó sincs. Schoepf Merei ezúttal is hangsúlyozza: „Szándékom alig több, mint beszámolni tényekről és illusztratív esetekről, amelyeket változatos és széleskörű tapasztalataimból merítettem". Tapasztalatainak eredményeit azonban sohasem tekinti lezártnak. Nem is tekintheti, míg az elméleti tudomány azokat meg nem erősíti. Csakhogy az elméleti tudomány „jelenleg sötétben tapogatózik"'. Fogalmai homályosak, tartalmuk igen sokszor ismeretlen. Addig is, míg a fogalmak homályossága fel nem tisztul, az orvosnak a tapasztalásban és megfigyelésben kell a tudományos szavahihetőség maximális mértékére törekedni. „Ezek az ókori orvostudományból ránk maradt fogalmak — írja a vérmérsékletekről — mindmáig egy moccanásnyit sem haladtak előre, sem az anatómiai, sem a fiziológiai értelmezés útján. A gyakorlat embere számára szembeszökő az igazság, ami e régi konstrukcióban rejtőzik ; jóllehet a tudomány nem képes sem alapjait feltárni, sem világos értelmét kibontani. így hát addig is, míg nem rendelkezünk világosabb fogalmakkal egy jobb elmélet megalkotásához, okosabbat nem tehetünk, mint megtartani a régit, és minden tőlünk telhető igyekezettel, minél több fényt deríteni rá." E dokumentációnk szempontjából azonban ennek a résznek sok jelentősége nincs. Érdekessége inkább csak kor- és kultúrtörténeti, és — Schoepf Merei személyét illetően — életrajzi vonatkozású. A könyv fő része is ketté oszlik; annak egyharmadnyi tartalma viseli a könyv fő címét: „On the disorders of infantile development and rickets"; utána következő kétharmadnyi tartalmának eredeti címe: „Rickets". Értelmező fordításban így mondhatnánk magyarul: Az angolkór-probléma. „A második rész — írja Schoepf Merei ugyancsak az előszóban —, „hosszú időn át folytatott, széleskörű és alapos kutatás eredményeit tartalmazza a csecsemőés kisgyermekkor legfőbb fejlődési zavarairól." E hosszú idő: a pesti gyermekkórház tíz éve; a kutatás széles köre: mintegy tizenötezer kis páciens; az eredmény: a gyermekorvos egyik legfontosabb feladatkörének kiművelése: a fejlődési zavarok megelőzése, a csecsemőkortól kezdve. E kutatások sokoldalúságát és módszerességét is jól tükrözi a második rész tartalommutatója. Fordításban adjuk vázlatát: „Lelassult, illetve rendellenes testi fejlődés" Az első fogzás, annak rendellenes lefolyása; pathológiai vonatkozások. A későn záródó nagykutacs ; kórtani összefüggések. A vázizomzat gyengesége; későn kezdődő járóképesség. „Az infantilis marasmus, a csecsemő-atrophia, a thymus késleltetett visszafejlődése, a pajzsmirigy és a tonsillák túltengése — ezek összefüggése a fejlődés zavaraival." „Lelassult, illetve rendellenes fejlődést okozó tényezők." (Táplálkozás, környezeti tényezők, lezajlott betegségek.) „A rendellenes fejlődés pathologiája és therapiája ; a praedispositio kérdése." E gyermekorvosi főfeladat (a fejlődési zavarok megelőzése) két alapproblémáIIO