Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Osváth Zsuzsa: Schoepf Merei Ágost Angliában

helyzetben nem maradt, mert szelleme megfogamzott s szült — a gyermekgyógyászatnak méltó utódot." De való igaz az is, hogy Lumziczer Sándor ugyanebben az emlékbeszédben a manchesteri időszakról is bőséges anyagot, pontos biográfiai és bibliográfiai alapvetést gyűjtött egybe, és mentett meg az elkallódástól. Ám az emlékbeszédnek ez a része, akárcsak egy életrajzi cikk egy lexikonban, azonnyomban megmerevedett, és egyenest bekerült az utókor páncélszekrényébe. Ott nyugszik azóta is, közel száztíz esztendeje. Plauzibilis válasz volna, hogy ami ennyi évtized alatt sem tudott nagyobb érdeklődést felszítani, az talán nem is lehet nagyon érdekes. De felvetődhet az a nyugtalanító kérdés, hogy az arányos érdeklődés hiányáért nem valami alapvető, sajnálatos optikai tévedés-e a felelős. Ez a közlemény nem vindikálja magának a feladatot, hogy az általa exponált kérdésre a választ megadja. De leghatározottabb célja és indítéka, hogy a kérdést felvesse és megoldásához dokumentációval szolgáljon. (E dokumentációt a szerző 1968 nyarán gyűjtötte Manchesterben, ill. Londonban, és utóbb kiegészítette Budapesten.) ARADTÓL MANCHESTERIG „A gyászbaborult apát két elárvult gyermekével Arad vár falai alatt láttam utoljára" ... emlékezik Lumniczer ... „hol kétségbeejtő helyzetében egy méla gondolkodásba merült perc határozott. Vagyona nem lévén, gyermekeinek saját egyéni szabadsága épségben maradásával tartozott — velük török földre menekült." A gyász, amely Schoepf Merei Ágostot 1849 júliusában érte, feleségének halála volt. A kolerajárvány áldozata lett Szegeden, hadba vonult férje távollétében, néhány héttel a szabadságharc végnapjai előtt. Meg kell itt jegyeznünk, mert későbbiekben magyarázatul szolgál majd a tény, hogy Schoepf Merei ekkor, az olasz légió főorvosaként használja, tudomásunk szerint először, a Merei nevet, mégpedig a levetett Schoepf név helyett, annak értelem szerinti magyarosításául. Ezt a nevet a hadseregen kívül még kevesen ismerik. Egressy Gábor törökországi naplófelhegyzései szerint is [3] a viddini táborba szeptember 5-én érkezett polgári menekültek között volt „Schoepf orvos családostul". A szeptember 19-i feljegyzés szerint egy ügynöktől szerzett útlevéllel, „szökve menekült meg családostól Schoepf orvos is". „Viddinből angol útlevéllel szabadulván", folytatja krónikáját Lumniczer, „Konstantinápolyban állapodott meg először. Ritka nyelvismerete ... a kereskedelmi-, a világ minden részéből összecsődült közönség kebelében pár hónap alatt őt oly orvosi hatáskörhöz segíté, hogy jövőjét már anyagi tekintetben biztosítva látá. Sőt, a török kormány részéről Resid pasa által biztos és szép évdíjjas állomással kínáltatott meg. De a társadalmi viszonyok, a polgárosodás alacsony foka, minden tudományos mozgalom hiánya és szellemi setétség tűrhetetlenné tevék e helyen maradását ... Felkarola egy neki tett ajánlatot s 1849 november végével tengerre szállt s 13 nap alatt Smyrna, Athén, Málta, Marseillesbe s innen Párizsba érkezett, ideiglenes TOO