Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)
TANULMÁNYOK - Magyar Imre: A Korányi-iskola és a magyar belgyógyászat
lyek a kórtermek levegőjét tisztítják, és a Charitében tanulmányozza a Bichat nyomán kialakuló modern francia klinikusok működését (Bayle, Louis, Boyer, Andral, Cruveilhier, Velpeau, Piory). Az Académie des Sciences egyik ülésén megismeri Claude Bernard-t. Vendégként tartózkodik hazánkfiainál, Gruby Dávidnál, aki először állította a mikroszkópot a betegágy szolgálatában. Nélaton és Trousseau előadásait elragadtatással hallgatja. Megállapítja, hogy a német iskolák egyhangú, tudományos, száraz előadási modora nem kötelező, és lehet szép stílusban, színesen, érdekesen, szónoki fogások felhasználásával is előadni, s az előadásban nemcsak tudományt lehet nyújtani, hanem gyakorlati nevelést is. A német és a francia előadási stílus egybeolvasztásából származott az az előadási modor, mely mindkét Korányit jellemezte, s mely a Korányi-iskola kialakulásában ugyancsak nagy szerepet játszott. Az utazások sora Londonban ért véget. Itt — talán Hirschler hatására — Korányi is leginkább szemészeti intézményeket tekintett meg. Az angol viszonyok nem keltettek benne visszhangot. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy Korányi Frigyesnek már első előadása, melyben egy szívbeteg bemutatásával kapcsolatban a digitalis hatásairól szólott, nagy feltűnést keltett. A valójában csak chirurgusok részére tartott előadások ezt követő sora olyan magas színvonalú és az előadási modor olyan lebilincselő volt, hogy az orvosi kar hallgatói is egyre nagyobb számban jelentek meg a Korányi-órákon, melyek az egyetem életének vonzó eseményeivé váltak. Az egyetemi előadás e magas nívója — melynek iskolaalakítási szerepe kétségtelen — az évek során még csak növekedett, és kiteljesedett Korányi Sándor klasszikus előadásaiban, melyeket hosszú éveken keresztül nemcsak az orvostanhallgatók, hanem mindenhonnét összegyűlt érdeklődő kollégák is végighallgattak. Nehéz minden mozzanatában követni Korányi Frigyes klinikájának gyors fejlődését, és viszonyítani az egész világ orvostudományának és betegellátásának ezekben az időkben igazán gyors fejlődéséhez. Hiszen Korányiig a magyar orvostudomány kétségtelenül nagymértékben elmaradott volt, az egészségügy alig jutott szerephez, az orvosképzés döcögött, és a betegellátás inkább középkorinak volt mondható, mint modernek. E viszonyok felszámolása a Balassa körül csoportosult haladó orvosoknak, Márkusov szkynak, Lumniczernek, Thannak, Hirschlernek, Jendrassiknak és Korányinak volt köszönhető. A reakcióval folytatott hosszú és kitartó küzdelem során, melyben e csoportot Eötvös József közoktatásügyi miniszter is támogatta, végül 1808 nyarán megalakult a Közegészségügyi Tanács, Első elnöke Balassa, a második Rupp, jegyzője Csatáry Lajos, tagja Korányi Frigyes. E Tanács megalakulását annak a memorandumnak köszönhette, melyet Balassa, Korányi, Jendrassik és Markusovszky terjesztett fel a belügyminiszterhez, Wenckheim Béla báróhoz, s melynek megszövegezője Korányi Frigyes volt. Amikor 1808. december Ü-én Balassa 50 éves korában perforált appendicitis következtében tragikus váratlansággal meghalt, a magyar közegészségügy haladásának zászlóvivője Korányi Frigyes lett. Markusovszky, akit a pesti egyetem evangélikus vallása miatt vonakodott a „venia legendi"-vel ellátni — mennyi vonakodás az egyetem és az orvosi kar hosszú történetében! —, a közoktatásügyi minisztériumba kerülve az egyetemi ügyek előadója és így az egyetem közvetlen felettese lett. A „Marchal-társaság" {Marchai volt annak a vendéglőnek a bérlője, ahol a társaság tagjai nevezetes
