Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Magyar Imre: A Korányi-iskola és a magyar belgyógyászat

sonló eseményeitől. Nyílt és rejtett szempontok egyaránt érvényesültek, és a szóbakerülő irányelvek közt nem mindig foglalta el a tehetség és a rátermettség a főhelyet. Annál inkább szerepelt a protekció, az összeköttetés, aminek hagyománya sajnos hazánkban sokáig fennmaradt. Korányi Frigyes esetében azonban a protekció és az összeköttetés kivételesen jó irányban érvényesült. Nem hagyhatjuk említés nélkül Korányi Frigyesné megmaradt feljegyzését férje tanári kinevezéséről. „Uram kinevezése nagyon sok, keserves küzdelen után történt meg" — írja Bónis Malvin. A nehézségeket Korányi Frigyes vidéki orvos volta, politikai múltja, származása egyaránt okozta. Tehetsége és barátainak véleménye önmagában nem lett volna elegendő a katedrához. Ehhez a Bónis-család baráti körének támogatása volt szükséges. Az utolsó pillanatban, amikor Gebhardt kinevezése már befejezett ténynek látszott, Bónis Sámuelnek gróf Majláth György kancellárhoz írt levelével Bónis Sámuelné, Korányi anyósa utazott fel hirtelen Bécsbe. Segítette rokona, Károlyi Miksa alkancellár. Károlyi úgy vélte, hogy Korányi mellőzésének az a valótlan hír az oka, mely szerint Korányi Frigyes házasságkötésekor a katolikus vallásról a protestánsra tért át. Károlyi Majláthtal együtt sietett a kabinetirodába, és közbejárásukra a már elkészített kinevezési okmányt Korányi Frigyes javára változtatták meg. A Gebhardt által barátai részére rendezett kinevezési vacsorát pedig — mint ismeretes — már el is fogyasztották. E történet nem érdekessége miatt érdemel említést, hanem annak dokumentálására, hogy milyen különböző körülmények szerepelnek még egy olyan esemény alakulásában is, melynek bekövetkezte döntő jelentőségűnek bizonyul a nemzet tudományos életének további fejlődésében. Korányi Frigyes I860, július 26-án nyerte el kinevezését, 38 éves korában. A sebészek számára létesített belgyógyászati tanszék professzora lett. Az Újvilág utcai épületben rendelkezett ekkor összesen 12 ággyal, melyek két kórteremben voltak elhelyezve. A betegek ellátásában segítette 2 ápolónő és egy tanársegéd: Kétly Károly. A klinika felszerelése egy „Nachet-féle górcső". Ez volt a Korányiiskola bölcsője. Szeretnők végigkísérni ennek az iskolának a kibontakozását, fejlődését, életét, szeretnők megtalálni azokat a lényeges vonásokat, melyek jellemezték és jellemzik ma is, és szeretnők világossá tenni jelentőségét nemcsak a magyar belgyógyászatban, hanem az egész magyar orvostudomány kialakulásában és virágzásában. Nehéz határozottan megjelölni, hogy egy orvosi munkaközösség hogyan és mikor válik iskolává. Ehhez elsősorban vezető egyéniség szükséges, aki körül kiváló munkatársak csoportosulnak. Ha azonban a kiváló egyéniség a maga bélyegét erősen rányomja környezetére — a nagy német klinikusok mértéke szerint mindentudó, mindent követelő, mindent megszabó, intézetében kizárólagos joggal érvényesíti nézetét és akaratát, mindenben dönt és nem tűr ellentmondást — egyéniségének nagysága ellenére nem lesz iskola alapítójává, hiszen sem kiváló önálló munkatársa, sem méltó utódja nem nevelődik. A nagy egyéniség központi szerepén kívül tehát az iskola kialakulásához szükséges a kiváló és önálló munkára képes gárda is. A gárda automatikusan alakul ki a nagy egyéniség körül, amelynek vonzereje összegyűjti a kitűnő embereket, de az is feltehető.