Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Végh Antal: Than Károly, a magyar tudományos kémia és az egyetemi kémiai oktatás megteremtője (angol nyelven)

[10] Ibid., 1912. p. 852. [11] Magyar Gyógyszertudományi Társaság Értesítője (Communications of the Hungarian Pharmaceutical Society) 1935. p. 5. [12] Orvosi Hetilap, 1903. p. 509. [13] Gyógyszerészeti Közlöny, 1887. p. 363. [14] Ibid., 1902. p. 815. [15] Works consulted: E. Hőgyes : Emlékkönyv a Tudomány Egyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről. Budapest, 1896. T. Győry: Az Orvostudományi Kar története. Budapest, 1935. Az orvostudomány magyar mesterei. Budapest, 1924. B. Reinbold : Az orvosi vegytan jelentősége stb. hazánkban. Természet-, orvos-, műszaki- és mezőgazdasági tudományi országos kongresszus munkálatai. Budapest, 1926. I. Szentgyörgyi : A kémikus Görgey. Gyógyszerészet, 1968. pp. 267 — 272. /, Antall: Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola. Communicationes etc. Vol. 45. (1968). Összefoglalás A magyar tudományos kémia és az egyetemi kémiai oktatás megteremtőjének, Than Károlynak működését, s ezzel párhuzamosan életpályáját mutatja be a tanulmány. 1834. december 20-án született Obecsén (ma Jugoszlávia: Becin), majd alig 14 éves korában már aktívan harcolt a szabadságharcban: 9 ütközetben vett részt, s meg is sebesült. Önmaga írta később: „Szerencse volt, hogy 13 éves koromban honvéd lettem, mert a hadjárat érdes viszontagságai a hanyag tanulásban nyilatkozó könnyelműségemet jókor gyomlálták ki, jellememet megedzették és mert a chemiához, mint tűzmester a nagyszebeni tüzérlaboratóriumban kaptam kedvet." A már fiatalon megnyilatkozó örök tevékenység, aktivitás jellemezte későbbi pályáját is: 1862-ben a Természettudományi Társulat alelnöke, 1872—1880 elnöke, s nevéhez fűződik a Magyar Chemiai Folyóirat megalapítása; 1860-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, s több pozíció után végül másodelnöke; ugyancsak 1860-ban már megbízott egyetemi tanár, 1862—1908 nyilvános rendes tanár, közben dékán, majd rektor is. Már a hatvanas évek végén a külföld is megismerte nevét, amikor felfedezte a karbonilszulfidot. Személyes energiájának köszönhető a mai Természettudományi Kar „B" épülete, amely számos nyugati egyetem intézetének mintájául szolgált. Sokat publikált, sok könyvet írt. Ő írta meg az első nagyszabású magyar kémiai könyvet (a Kísérleti chemia elemei, 1—2. kötet), és megteremtette a magyar kémiai szaknyelvet. 1896-ben ő lett az első magyar „doctor medicináé honoris causa". Egész életében együtt haladt a tudományos eredményekkel, fejlődéssel. 48 évi professzori működés után, 74 éves korában kérte nyugdíjazását, s néhány hétre rá, 1908. július 5-én meghalt.