Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Zoltán Imre: Az orvosképzés fejlődése és az egyetemi reformok Magyarországon

meg. Az 180G-ban kiadott második Ratio Educationis (Publica) az orvos-sebészeti tanfolyam időtartamát 5 évre emeli fel. Ez a harmadik oktatási reform az 1808/1809. tanévben lépett életbe. Az eddigi tárgyakhoz csatlakozott a harmadik évben a szemészet (amelynek 1804-ben külön tanszéket létesítettek), a negyedik évben az állatgyógytan, az ötödik évben a therapia specialis, a törvényszéki orvostan és az orvosi rendészet. A szigorlati rendszer nem változott. Nem sokat kellett várni a negyedik oktatási reformra. 1813-ban ismét új tanulmányi és szigorlati rendszer lépett életbe, követve a Bécsben már 1810-ben bevezetett oktatási rendet. Ez a következőképpen alakult. Az első év tárgyai: bevezetés az orvossebészeti tanulmányokba, különös természetrajz (állat- és ásványtan), elemi bonctan, növénytan. A második évé: felsőbb anatómia és élettan, bonctani gyakorlatok. A harmadik évé: általános kór- és gyógytan, semiotica, gyógyszertan, vényszerkesztéstan, elméleti sebészet, műszer- és kötözéstan, elméleti szülészet, dietetika. A negyedik és ötödik évé: belső bajok, illetőleg sebészi betegségek, különös kór- és gyógytan (gyakorlati tanítás betegágynál), elméleti és gyakorlati szemészet, állatgyógyászat, törvényszéki orvostan és orvosi rendészet. A tanítás rendjének megváltozásával kapcsolatban új szigorlati rendszer is életbe lépett. Az orvosdoktorjelöltnek két kórtörténetet kellett írnia, majd 2 szigorlatot kellett letennie. Az első szigorlaton anatómiából, növénytanból, természettanból, általános és speciális kór- és gyógytanból kellett vizsgáznia, a másodikon vegytanból, élettanból, törvényszéki orvostanból és orvosi rendészetből, gyógyszertanból. Mindezt még mindig az 5 éves tanfolyam befejezése után. Ezután disszertációt kellett írnia és azt 4 orvosdoktorral szemben megvédenie. A sebészdoktorsághoz ugyancsak 2 szigorlatot kellett absolválni, éspedig az első szigorlaton anatómiából, vegytanból, gyógyszertanból és vényírásból, törvényszéki orvostanból, elméleti és gyakorlati sebészetből kellett vizsgázni. A második szigorlaton szóbeli és gyakorlati vizsgát kellett tenni (az utóbbit hullán végzett műtét formájában) sebészetből és szemészetből. Változatlanul meg lehetett mindkét oklevelet szerezni a hiányzó vizsgák letétele árán. Ez a tanulmányi és szigorlati rend lényegében 1851-ig maradt érvényben. 1833—34-ben ugyan kiadtak egy új tanulmányi és vizsgarendet, ez azonbanlényeges változást nem hozott. Ennek a korszaknak leglényegesebb eseménye volt az 1848. évi XIX. törvénycikk, amely törvénybe iktatta a tanítás és tanulás szabadságának elvét. Elmaradt a tantárgyaknak megszabott sorrendben kötelező felvétele, az előírt tankönyvek stb. A bölcsészeti tanfolyam megszűnt előkészítő tanfolyam lenni, tananyagának megfelelő része a középiskolába került, amely ezzel 2 évvel meghosszabodott, ekkor lett 8 éves. Az egyetemet közvetlenül a közoktatási miniszter hatáskörébe utalták, így nemzeti intézménnyé vált és megszabadult — hacsak átmenetileg is — a bécsi befolyás alól. Érdemes erről a korszakról feljegyezni, hogy ismét és ismét felmerült a kórházi betegek felhasználásának kérdése az egyetemi oktatásban. 77. József hiába tétette át az egyetemet Pestre, az orvosi kar 8—12 ágyas „klinikái", amelyek egy bérházban voltak elhelyezve, elméleti oktatásra is, de főleg a hallgatók gyakorlati képzésére teljesen alkalmatlanok voltak. Hiába jelent meg azonban rende-