Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

FOLYÓIRATOKBÓL - Samuel Johnson alkoholproblémája. J. S. Madden (R. Harkó Viola) - Maria Sklodowska-Curie utolsó betegsége. Józef Sklodowski (Kapronczay Károly)

Samuel Johnson alkoholproblémája. /• S. Madden. Medical History 1967. Vol. XL No 1. 141-149 p. Bizonyítható, hogy Samuel Johnson azzal a ritka adottsággal rendelkezett, hogy hosszú időre absztinens tudott maradni, ha akarta. Saját maga így ír erről 1778-ban: „Most nem iszom bort, bár korábban ittam. Mostmár évek óta egyáltalán nem fogyasztok alkoholt, amit pedig régen nagy mértékben megtettem." Más helyen azt írja: „Társaságban soha nem ittam, viszont mikor egyedül voltam, több üveg bort elfogyasztottam szellemi frisseségem növelése céljából, de azt soha sem óhajtottam, hogy az ital rám gyakorolt hatását más is lássa." Rendelkezésre állnak a kortársak és barátok elbeszélései Johnson alkoholizmusával kapcsolatban, de sajátmagától származó adat alig van, mivel halálos ágyán megsemmisítette csaknem összes magánlevelezését és iratait, csupán azokból az iratokból szerezhetünk tudomást tragikus harcáról az alkohollal 1760 és 1767 között, melyeket George Strahanntk ő maga adott. Az első absztinens fázis az 1740-es évekre tehető, hosszú évekig tartott, de erős alkoholabusussal terhelt időszak követte. Mikor Johnson 1763-ban barátságot kötött Boswell-lel, mindketten erősen ittak. Johnson második absztinens periódusa 1766-tól 1781-ig tartott. Élete utolsó két évében csak orvosi tanács esetén fogyasztott minimális alkoholt. Feltehető a kérdés, valóban alkoholista volt-e Johnson? Bármilyen definícióját is adjuk az alkoholizmusnak, mindenkép megállapíthatjuk, hogy legalább is prodromalis alkoholista volt. Az akkori Anglia szociális és gazdasági körülményei kedveztek az alkoholfogyasztásnak. Hogarth és Fielding nagyszerűen ábrázolta az 1690-ben, Londonban kialakult valóságos gin-ivási „epidémiát", mely maximumát az 1740-es években érte el. A felsőbb osztály inkább bort fogyasztott. Korabeli adatok és anekdoták szerint különösen a felsőbb osztály és a jobb módú társadalmi rétegekben dívott a nagymértékű italozás. Maga Walpole miniszterelnök is kedvelte az italt, és Johnson „Költők élete" c. munkájában megemlékezik mint erős ivókról Parnellről, Addisonrói és Collinsról. Saját alkoholproblémája kisebb volt, mint pl. Boswellé. Megállapíthatjuk, hogy Johnson sebezhetőségét az alkohollal szemben osztálya társadalmi viszonyai is fokozták, nem beszélve a családi és környezetében rejlő momentumokról (melankólia, hypochondria, álmatlanság, halálfélelem, felesége korai halála, családi terheltség stb.). Johnsont intellectusa óvta meg a nagyobb kilengésektől, és a súlyos alkoholizmussal járó kellemetlen tünetektől. A mai terápiás lehetőségekkel még sikeresebben harcolhatott volna alkoholizmusa ellen. R. Harkó Viola Maria Sklodowska-Curie utolsó betegsége. Józef Sklodowski. (Ostatnia choroba Marii Sklodowskiej-Curie.) Archiwum Historii Medycyny, 1967, XXX, 341— 350 p. 1967-ben ünnepeltük a világhírű lengyel tudósasszony, a kétszeres Nobeldíjas Maria Sklodowska-Curie születésének 100. évfordulóját. A centenáriumi