Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Robert Herrlinger: Geschichte der medizinischen Abbildung (L. Szász Éva)

Egyrészt korabeli ábrázolásokat reprodukál, mint a prehisztorikus idolokat, barlangfestményeket, majd a fejezetek által tárgyalt korok szobrászati, festészeti és grafikus ábrázolásait, másrészt az eszközök, illetve műszerek ábráit a Pompeiben találtaktól kezdve a modernekig. A képek közt bőséges portréanyagot is találhatunk Hippokratésztöl egészen az 1962-ben elhunyt Papanicolaouig. Magában a szövegben mindazt a lényeges ismeretanyagot, amely egyes korok szülészeti és nőgyógyászati elméletére, gyakorlatára, újításaira vonatkozik, megtaláljuk, sőt — legalább néhány mondat erejéig — azt is, ami az adott kor egész természettudományos kultúráját és orvostudományát jellemezte. Összképet kapunk tehát, s ez erénye a műnek. Hiányzik viszont legalább egy tájékoztató bibliográfia. A szerzők alig néhányszor közlik, hogy honnan szerezték be adataikat, s arra semminemű támpontot sem nyújtanak, hogy az érdeklődő egy-egy témának hol nézhet utána alaposabban. Magyar vonatkozású részt egyetlen egyet találunk: Semmelweis Ignácnak egy teljes alfejezetet szentel a könyv. A mű, jellegének megfelelően, semmi függeléket, semmi mutatót nem tartalmaz. Buzinkay Géza Robert Herrlinger : Geschichte der medizinischen Abbildung. München, Heinz Moos Vlg., 1967. A szerző nemcsak orvos, hanem művészettörténész is. A könyv orvostörténeti és művészettörténeti szempontból egyaránt bemutatja témáját, közli az illusztrációkat és elmondja keletkezésük történetét. Ez különbözteti meg e könyvet a megszokott illusztrációtörténetektől. Az orvosi ábrázolás, mint a művészettörténet egyik szerves része, nemcsak formatörténet, hanem az egyéni művek története is. Az összefüggés azonnal kétségtelenné válik, ha pl. Leonardo da Vinci anatómiai ábráira gondolunk. A könyv az ókortól 1600-ig mutatja be az orvosi illusztráció fejlődését. A legrégebbi alexandriai anatómiai ábráktól, a „guggolóképek"-től, az ősnyomtatványokban megtalált késői görög szervábrázolásokon keresztül, melyek kezdetlegességükben is igen jelentős didaktikai szerepet játszottak. Az ókorban az orvosi vonatkozású ábrázolások nemcsak anatómiai téren jelentkeztek, hanem megörökítik a gyógykezelés különböző jeleneteit, az operációkat, amelyek művelődéstörténeti és formatörténeti szempontból forrásértékűek. A későantik illusztrációk a középkorban is megtalálhatók, sőt a könyvnyomtatás feltalálásáig igen gyakoriak. Ezekből látható, hogy — a sematikustól a naturalistáig — már az antik világban az orvosi illusztráció valamennyi kategóriája megtalálható. Az ábrázolás szerepét talán csökkentette, de nem küszöbölte ki a középkor Zárt vallási világrendje. Jellemzői a késői középkornak a különböző érvágást, sebégetést és gyógyítási jeleneteket ábrázoló miniatúrák, a gyógyszerész-botanikai illusztrációk, amelyek hozzátartoznak az orvosi ábrázoláshoz és már megtalálhatók a rendellenességeket bemutató ábrák is. Hieronymus Brunschwig