Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Stanislaw Pron: Múzeum Poloniae Pharmaceuticum. Rzecz o muzealnictwie historycznym aptekarstva w Polscie (Kapronczay Károly)

pálya között, azonban mégis úgy döntött: „orvos leszek. így Literatúránknak mint orvosi író használhatok." Később is sokat foglalkozik tanulmányaival, hol lelkesedve, hol elkeseredve. Különösen kémiai tanulmányairól ír elborzadva (1823), majd előre jutva tanulmányaiban, megkedveli az orvostudományt és ezt írja: „most minden gyönyörűségemet a Medicában lelem" (1828). Igen érdekes egy másik levele (1828. nov. 10.), ahol doktori disszertációjáról, ezzel összefüggő munkájáról, valamint Bugáttal kialakuló kapcsolatáról ír. A következő esztendőben írott levele (1829. július 4.) szemorvosi és orvosdoktori avatásáról szól. Disputácóján jelen volt Széchenyi, Fejér, Kisfaludy Károly, Vörösmarty és sokan mások, a kor kiemelkedő személyiségei, jól mutatva, hogy a végző medikus már egyike a kor kiváló és ismert irodalmi nagyságainak. Azt is ebből tudjuk meg, hogy „En voltam az első mindeddig, ki magyarul is disputált". Végül említsük még meg egyik párizsi levelét (1830. május 29.), amelyben az Orvosi Tár előkészítéséről, orvosi terveiről olvashatunk. Láthatólag ebben Toldy játszotta a kezdeményező szerepet. Oltványi Ambrus — a tudományos kommentátor szerénységével háttérbe húzódva — páratlan szorgalommal gyűjtötte össze jegyzetanyagát, készítette elő a szépen illusztrált, kitűnő kötetet. E sorok írója e helyen köszöni meg Oltványi Ambrusnak, hogy kötetét már kéziratban a rendelkezésére bocsátotta és így felhasználhatta egyik korábbi cikke (Toldy Ferenc két arca — a diétetika és az irodalomtörténet tanára. Természettudományi Közlöny 1966, évi 5. sz.) és még kéziratban levő tanulmánya megírásához. Antall József Stanislaw Pron ; Múzeum Poloniae Pharmaceuticum. Rzecz o muzealnictwie historycznym aptekarstwa w Polscie. Warszawa, Panstwowy Zaklad Wydawnictw Lekarskich, 1967, 599 1. „Ezt a munkát a múlt dicső gyógyszerészei emlékének szentelem" — kezdi munkáját Stanislaw Pron kiváló lengyel gyógyszerésztörténész. A lengyelországi gyógyszerészet történeti feldolgozásán keresztül teljes képet ad a lengyel gyógyszerészet és gyógyszerkészítés technikai fejlődéséről. A történelmi fejlődést — bár csak utalásokkal — az európai gyógyszerészet alakulásába ágyazottan tárgyalja, és kutatását a történelmi Lengyelország területére terjeszti ki. A lengyel gyógyszerész-történetírás kezdetét 1881-től, Ernest Sulimczyk Swiezawski és Kazimierz Wenda jelentkezésétől számítja. Munkásságuk nemcsak történelmi kutatásokra terjedt ki, hanem a három részre szakadt Lengyelország gyógyszerésztársaságaiban is jelentős tevékenységet fejtettek ki. Ettől az időtől kezdve sorra alakultak a gyógyszerészet történetét feldolgozó helyi és országos gyűjtemények, számos könyvet és folyóiratot adtak ki ebből a témekörből. A speciális lengyel helyzetből származó fejlődést Pron pontos adatokkal és szakirodalmi utalásokkal követi nyomon. Az első gyűjteményt 1887-ben Varsóban állították ki, majd ezt követték 1889-ben Krakkóban és 1900-ban Lwówban alapított állandó gyűjtemények. Az első világháború pusztításai érzékenyen érintették a lengyel gyógyszerész-